Szerepeink, avagy ősiség a mindennapokban

A Vasas Művészegyüttes Alapítvány  adott otthont a hétvégén a Misztikum és Mítikum táncestnek, amelyre egy barátom invitálására juthattam el. A keleti-orientális táncok világa nem teljesen ismeretlen számomra - de hogy itthon ilyen komoly szubkultúrája (?) van, azt nem gondoltam volna.
Arra pedig, amit a két órás programtól kaptunk nézőként, végképp nem voltam felkészülve.
Az est megálmodója egy... Igen. Már itt bajban vagyok. A kora alapján először azt mondanád, "tini".

 Az alapján, ahogy egy ilyen komoly programot összehozott, koordinálva mintegy 70-80 fős fellépőgárdát (akik az ország több pontjáról érkeztek) és mindazokat, akik szervezői oldalról segédkeztek - bármit mondanál, csak azt nem, hogy ezt egy "tini" szervezte.











  Ha pedig a fellépése alapján alkotnál véleményt - nos akkor egyértelműen Nő. Nagy N-nel.

Tóth Réka Anna - Dionüsszosz szerepében

 

 Nehéz visszaadni egy napfényes irodában ülve azt a hangulatot, amit az éjszaka sötétjében megelevenedő antik történetek, a színpadról kifelé hömpölygő tömény női energia, az a fajta ősi-asszonyi mágia keltett, amely miatt sokan végezték máglyán - ám mégtöbben folyók fenekén, párbajtőrök hegyén hajdanán.



Boszorkányok és reménytelen,  megcsalt szerelmesek.

Boszorkányok...

 Férfiként és gondolkodó emberként nehéz elfogadni, hogy vannak "felettünk álló" (női-) erők. Mindannyiunkban ott szunnyadnak ezek, valahogy-valamiért mégis a nők élik meg könnyebben, fejezik ki gyakrabban a Nőiségük erejét. Talán mert a Törékenységükben rejlő erő az igazi erejük. Azok a férfitársaim, akik szintén a sorok között ültek tegnap, bizonyára átértékelték a Nő-képüket tegnap. A görög mitológia jeles történései - istenek, nimfák elevenedtek meg a produkciók révén - mégis sokkal-sokkal ősibb, emberibb üzenet sugárzott a színpadról.

Talhakimt Tribal Dance - "Pán, és a Nimfák"

A hastáncról elsőre legtöbbeknek az arab, vagy indiai kultúra ugrik be, pedig Egyiptomtól Görögországon át Szíriáig a világ keleti felén sok helyütt hosszú-hosszú időre tekint vissza a tánc ezen sajátos formája. Sajátos, mert művelői szerint jellemzően nők táncolták nőknek (Pl. szakrális alkalmakkor, szülés,  házasságkötés alkalmával).
A "tibal", azaz törzsi tánc egy szűkebb irányzat, amelynek mind zenei rutmuskészlete, mind mozdulat- és gesztusvilága megkülönbözteti a keleti hastánc stílusán belül. A Nő és a Földanya kapcsolatán alapszik, a termékenység, a születés misztériuma - ezekhez a fogalmakhoz kapcsolják leggyakrabban. A rengeteg izolációs technikával - mikor a test mozdulatlan, vagy egészen eltérő irányban mozog, mint egy adott testrész - dolgozó stílusban számomra A Nő legbelsőbb misztériuma szólal meg. Az igéző, a csábító, az elemi szépség - az a fajta varázslat, amely karambollal fenyeget az utakon, amely törli a rövidtávú emlékezetet, amelytől a Férfi elveszti a józan eszét. Több is, kevesebb is ez, mint a szerelem.
"Több", mert sokkal mélyebben gyökerezik az időben, mint ahol a gondolkodó ember, aki fogalmakat alkot, felismeri önnön lényének spirituális aspektusait, és megéli, megfogalmazza, leírja a szerelem élményét.
"Kevesebb", mert a zsigereket szólítja meg. Olyan elemi szinten szól az Emberhez, ahol a "tudatos én", vagy a "lélek" még meg sem rezdül. A lélekig már a test jelzései érnek el, mintegy felriasztva azt, s rádöbbentve a szemlélőt, hogy valami közös ős nyelvén szólnak hozzá, és bár legyen a nyelv a lélek számára "ismeretlen", a test mégis érti az üzeneteit.

Lehetünk bármilyen hiúak, lehetünk Erósz földi helytartói, egy ilyen élmény után kénytelen belátni minden férfi, hogy a Nő sokkal több annál, amit a hétköznapokban észreveszünk belőle, s hatalma abban áll, hogy nem akarjuk kivonni magunkat bűvköréből.