Hangulat
Ma olyan feladatnak vágtam neki, amely méltó volt az egykori elődök híréhez, méltó a Jelen Kiválasztottjához.
A félelem nem több, mint egy állapot. Nem más, mint egy érzés.
Felfoghatjuk úgy, mint ami rossz, ami káros, ami rombol.
Vagy felfoghatjuk úgy, mint egy serkentő, inspiráló állapotot. Ami kiélesíti az érzékeinket, ami fókuszálja a figyelmünket, ami felébreszti bennünk Azt, Aki Vagyunk...
Igen, ma féltem!
Féltem, mielőtt elindultam fölfelé!
Féltem, mikor odafenn, biztosítás nélkül álltam, két "köztes" között épp átkötésben.
Féltem, mikor a szél feltámadt, és a súlyommal már éppen megmozdította a fát...
Ám tudtam, hogy a kezemmel képes vagyok fogni. A lábammal képes vagyok támaszkodni. Képes vagyok...
A tényleges magasság voltaképpen mindegy...
Egy biztos - konkrét céllal jöttem ide!
Ez a cél pedig világos - nem kérdés, hogy megvalósítottuk-e, vagy sem...
Nincs kifogás, nincs kompromisszum...
Nincs félreérthető kimenet - vagy megcsináltuk, vagy nem...
Ahogyan az életutunkon is - vagy végig mentünk, kihoztuk belőle, amit lehet, vagy nem...
Okkal és feladattal érkezünk - így hiszem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)