Hazám, Hazám...

Budapest.


Itt élek, mióta az eszemet tudom. Az otthonom.

Magyarország.

A hazám.


Sokan azt gondolják, "jajj, milyen rossz itt" - én azt gondolom, olyan, amilyenné tesszük.
Amilyenné mi tesszük, nap nap után. Azzal, hogy észre vesszük-e egymást, azzal, hogy érzékenyek vagyunk-e egymás gondjára-bajára, fájdalmára.
Azzal, hogy emlékeztetjük-e magunkat nap, mint nap, hogy adni jó. Hogy adni sokszor nem több, mint egy karnyújtás, egy mosoly, egy falat étel, egy állás, egy elnéző beszélgetés veszekedés és a feszültség egymáson való levezetése helyett.

Nem tudom, mi lett azokkal, akik ma minderről megfeledkezve nevezik magukat "vezetőknek" az országban.
Nem tudom kit vezetnek, és hova.

Mégis szeretem a Világnak Ezt a Csücskét.
Lassan a családomból senki sem él. "Csak" a barátaim maradnak - már akik maradtak, és nem léptek le évekkel ezelőtt itthonról -, és az utcákon hömpölygő, legörbülő szájú, vagy néha nevető arcú tömeg.
Az Emberek, akik a "népem".
A "véreim".

A gyönyörű Magyar Nők, a Magyar Értelmiség, a Gondolkodók, az Érzők, a Dolgos Kezűek.

Mi.

Nem tudom, hogy hol romlott el az értékrend. Elsősorban a mértéktelenségre gondolok.

De ez az én városom, az én földem, az én hazám.

Hiszem, hogy okkal születtem meg éppen a Föld ezen zugában!
Nem mentem el, és nem fogok elmenni.
Anyám tissztességre nevelt, amit tőlem telhetően igyekeztem megtartani. Nem vagyok maradéktalanul büszke magamra, mert számos hibát elkövettem, mert egyedül nem maradtam volna talpon.
Számontartom a hibáim, és mindazokat a segítő kezeket, akiknek adósa vagyok.

De még mindig az vagyok, aki.
Még mindig itt vagyok, és itt is maradok.
Még mindig hiszem, hogy tudunk jobb életet teremteni magunknak, hogy tudunk viszonozni azok felé, akik segítő kezet nyújtottak, és tudunk tenni érte, hogy a jövőben is érdemes legyen ide születni!
Hiszem, hogy ott vannak közöttünk azok, akik méltók arra, hogy irányt mutassanak!
Akik méltók rá, hogy vezetővé - Vezetővé váljanak!
Akikben a "klasszikus értékrend" erős, akik a világukat nem csak autoriter verzióban érzik élhetőnek.
Akik számára egy nap attól szép, ha minél többen tudnak mosolyogni miattuk.

Őket is szólítom most.
És azokat, akik ma döntéshozói pozíciókban vannak.
Arra kérlek, ébredjetek fel!


Gyönyörű vidéken élünk - Magyarországon.
Gyönyörű városokban.
Gyönyörű emberek között.

Mi vagyunk e vidék, a városok, az Emberek.

Nem szeretném, ha idáig kéne fajulnunk azért, hogy megtarthassuk, amit Isten szánt nekünk.

Az életünket.