Kapcsol-at - ok?

„Azt tanítod legjobban, amit magadnak kell leginkább megtanulnod.” (R.Bach)







Volt egy beszélgetésem egy barátommal a hétvégén, ahol a tapasztalatainkat elevenítettük fel „az élet folyásáról”.

Ez is továbbgörgette a napok óta rágott témát – a „mit rontottam el megint?”-témán filózgattam.


Aztán ma egy ismerősömmel is találkoztunk – csak pár percre – és megjegyeztem, hogy az év végi-év eleji története (elváltak az akkori barátnőjével) most az én életemben is itt kísért.

Aztán ahogy emésztettem az élményeket, az eddig körbejárt gondolatokat, az emlékeimet, rádöbbentem egy összefüggésre.

Az ismerősömnek idéztem a mondást, „vigyázz mit kívánsz, mert megkapod!”

Aztán most beugrott, hogy Isten /a Sors, az Élet, stb./ semmit nem ad „készen” - ha kérünk valamit, ad megfelelő, alkalmas feladatokat, hogy megvalósítsuk magunknak, amit kértünk...

Ezt a kettő kapcsolódott össze most bennem.

Mit is kértem egy évvel ezelőtt pontosan? Hogy „segíts megtanulnom önzetlenül szeretni”...


És mit kaptam?
Egy helyzetet, amelyben lehetőségem van megtanulni önzetlenül szeretni.

Tudtam, hogy még nem tudom jól, még nem tudok igazán önzetlen lenni. De azért hittem, hogy valamennyire megy.

Kaptam hát egy helyzetet, egy Embert, aki mellett megtapasztalhattam, mennyire is megy – illetve még mennyire nem megy...

És úgy kaptam Őt, hogy mellette nap, mint nap ott kell lennem tudatosságban, és kontrollálni az egóm, elvonni a figyelmemet, ami kényelmesen persze a saját elvárásaimon, a saját boldogságom kellékein pihen... Elvonni a fókuszt, és a másik Emberre helyezni.


És mert (ahogy talán Teréz anya mondta, '”néha azt kívánom, bár ne bízna ennyire bennem az Úr”) a távlatok fontosak – nem egyszerűen önzetlennek kell lennem, hanem emellett tanulhatok türelmet is.

Ezt egy másik barátom fogalmazta meg (ezúton is köszönöm neki), hogy talán türelmetlen vagyok a Társamhoz, talán nem engedem a saját ütemében fejlődni...


És lám, „talán igaza van”...




Vajon a folytatás rajtam múlik...?




Vagy ezt a leckét – ezt az alkalmat elrontottam visszavonhatatlanul...?






(Emellett a ma reggeli beszélgetésbenkaptam egy könyvajánlást, amelyből az ismerősöm ezt emelte ki:

"Nem a lemezjátszót kell cserélgetni, hanem a lemezt..."

Visszacseng a korábbi megértésemmel, miszerint belül, nekünk kell változnunk, a környezeten változtatni nem elég.)