Üres-ség

Ha érezni félek


Gép zúg kint, de bent csend honol
Éji utcán kóbor árny lohol
Bent magányba dermedt az űr, s a restség,
Nincs már hová a nagy sietség,
Nincs ki meghallja csöndes szavam,
Lehet őszinte, hazug vagy hangtalan.

Éjfél kondul, mély, vaksötét
Csillaghomályba dermedt a Lét,
Didereg fáradtan, reszketőn,
Fagyos holdfényben fürdő tetőn.
S míg bennem üresen, némán vacog
A szívem,
Egy sírboltba koppanva hullnak
Ezüstíven
E sorok -
Mint falon elcsúszó karomnyomok
Nyomán a hant
rögök,
S alant
rajtam a Sátán
röhög,

Hisz nem tanul e kárhozott,
Szerelemtől kiátkozott,
Ezredéve nem változott
Ostoba szív, balga lélek -
Csak tudnám, így
ugyan miért is élek -
Ha érezni félek...