Angyal

Angyal

Milyen könnyen szíven tudsz szúrni...


Vagy én magam...


A múlt keserű illatát idézi.

Összeszorul a szívem, ha arra gondolok, hogy valahol ott vagy, ezzel a hangulattal...


Tudom, hogy egyek vagyunk - hogy valójában sosem szakadunk el... Most mégis mit nem adnék, ha fizikailag is átölelhetnélek...

Megtanultam - évekkel fizettem meg e tudás árát -, hogy bizonyos dalokat nem szabad hallgatnunk, bizonyos képeket nem leplezünk le a múltból...

Az érzelmeink könnyen megkísértenek. Hozzátapadnak a hangok ismerős futamaihoz, beleivódnak a képek vásznába. És úgy tapadnak ránk, mintha bogáncs, vagy holmi vérszívó piócák...

Hagyd el őket!

Csak előre nézz!

"...Minden most kezdődik el...!"


Tudom. El kell gyászolnunk elhaló, kifakuló  - csalfa várakozásainkat.
Tedd csak meg!

Igyekezz, légy tudatos - aztán lépj tovább, erős, Örök Lélekként!

Megtapasztaltad, amit meg akartál tapasztalni...

Jöjjön hát az új nap...!