Szerelembe esni

Hangulat





Szerelembe esni.


Lehet félreismerhetetlen, mint egy földrengés.


Vagy egy tornádó.



De lehet lassú, néma változás - ahogy a repkény kúszik fel a vár falán...



Felkel a Nap, újra, és újra - nap, mint nap, míg egyszer csak rádöbbensz, hogy szereted Őt...



Hogy a Világon csak Ő, csak Ő az egyetlen - az Egyetlen, ami igazán fontos az életedben...



Szereted, és szeretni akarod - jobban, erősebben, hosszabban, mint valaha szerettél eddig.



Mintha egyszerre nagyon közelről néznéd - látod a haját, minden egyes hajszálat, a barnaságát, a fényét...


Látnád a szemét, az írisz minden redőjét, minden árnyalatnyi változását...





Mint mikor egy mélyet sóhajtasz - mikor igazán a legvégsőkig magadba szívod az éltető levegőt...


Mert már ez Ő Teneked - az Élet maga...



Szinte szétrobbant a tudatosság, amely elönt...
(Ahogy a tüdőd reped meg szinte a legvégső sóhajnál...)



A tudatosság, hogy amit mindig kerestél, mindig hiányoltál - sosem volt igazán a helyén minden - hogy az az apró hiba az Ő hiánya volt...



És most felismered, beléd nyilall, hogy a tökéletes boldogság ott van - ott - ugyanazon bolygón, talán még ugyanazon földrészen is, ugyanazon városban akár...


Csak lépned kell...


Csak ki kell nyújtanod a kezed...


Érintened, merned megérinteni...




És a Tiéd lehet...



Minden csók...

Minden cirógatás...


Semmi más nem számít...



Véletlen, végtelen találkozás....



Az Űr óceánja sodort, Isten szent fuvalma, egymás felé...




S csak merned kell...


Csak élned, szeretned...