Mikor csak a szeretet van...

Hangulat



Szeretni.


Amikor nosztalgiával jutnak eszembe egykor volt fontos emberek - emberek, akiket nagyon szerettem -, akkor azt hiszem, valójában nem Rájuk emlékszem.

Hanem az érzésre, amilyen nyomuk maradt bennem.

Ezért ez a sajgó űr - mert nem őket érzem, csak a helyüket.

Vajon minden valaha szeretett személy lenyomatát megtalálom a szívemben...?


"Istenem, milyen boldog voltam!..." - gondolom önkéntelenül.

És tényleg!

Emlékszem arra a repeső, világot átölelő, végtelenül, könnyesen hálás boldogságra...



Amikor elér a felismerés, hogy a pillanat különleges - hogy a szíved most szabad, most nem kötnek félelmek, nem húznak le gondok és bajok...

Csak a szeretet van...

A hála...