Reggeli testnek, léleknek - korlát-OK?

Hangulat



Ma megvolt 2016 első teljes sziget-köre.


Ez volt a hatodik futásom idén.


Szeretek futni. Pontosabban szeretem, amire tanít.


Emlékeztet, hogy nem másokat kell legyőznünk elsősorban, hanem önmagunkat.

Emlékeztet rá, hogy ne felejtsek el kérni. Hitet magamban, a Világban, a Jóságban.

Emlékeztet, hogy ne felejtsek el hálát adni, hogy egészséges vagyok, hogy nem fáj semmim. Hogy nem három műszakot kell lenyomnom egy gyárban, hajnal 4-től. Hanem itt lehetek, az ébredező város csendes szívében, nyugalomban, virágok illatában úszva.

Hogy hálás legyek mindazért a szépségért, amit kapok (irtó sok gyönyörű nővel találkozik az ember reggelente! ;) ), azért, hogy van mit ennem, vannak ruháim. (Sok hajléktalant is látni reggel...Is.)


A futás emlékeztet arra is, hogy valójában korlátok csak a fejemben léteznek.

Hogy a határainkról mi magunk határozunk.

A kis szűkölő belső hang, amely rinyál, hogy álj meg már pihenni... Te döntöd el, hogy meghallod-e, vagy elnémítod.
A fáradtsággal érvel, csakhogy ha elhallgattatod, akkor bírod, szinte akármeddig - de mindenesetre sokkal tovább, mint azt ő el akarja hitetni veled.

A futás számomra a saját korlátaim meghaladásáról szól.

Néhány nappal ezelőtt még az volt "nagy teljesítmény", hogy a fél sziget-kör megvolt egyben.


Az élet minden területén így vagyunk.


Munkában, szeretetben, tanulásban.


Valaki azt mondta néhány nappal ezelőtt, hogy az a bajom, ami mindig is volt:

"Nem veszem észre, hogy már most is milyen gazdag vagyok..."



Talán. :)

Vagy talán mégis...?

Egyre inkább...?




Próbáltál már futás közben imádkozni?

Meditálni remekül lehet - a futás maga egy meditáció -, hát ma megtanultam, hogy imádkozni is, éppen emiatt.

A futás - a fáradtság illúziójával való folyamatos küzdelem kiszorít minden "zajt" a fejemből, és az ima pedig remek módja kiszorítani a fáradtság illúzióját a fejemből...

Valóban tudok az imára koncentrálni. Valóban szembesülök mindazzal, amiért hálás lehetek...


Elgondolkodtatnak az emberek, akiket látok.

Visszafelé villamos hozott, és ahogy leszálltam, csapzottan, fáradtság gőzölgött minden izomrostomból - jött szembe egy csinos nő, fullos, divatos futószerelésben. Én kopott kockás rövidgatyában, régi kopott pólóban, féloldalasra kopott, mosásérett futócipőben.

Ahogy végigmért - szinte érezhetően megakadt a szeme rajtam -, elmosolyodtam.

Hát igen - két lehetőség van.

Lehet, hogy egyszerűen igénytelen suttyó vagyok.
Vagy lehet, hogy amíg ő a futást egy divatboltban kezdte, én egyszerűen lementem a Szigetre.

Korábban élből rávágtam volna, hogy divatliba.


Ma úgy vagyok vele, tegye bátran, hogyha ő ettől tud komfortosan izzadni a futókörön.

Nekem végülis jó így is, mert tény, hogy sokkal szexibb így, tapadós cuccban, mint egy kinyúlt melegítőben.
Kifejezetten motiváló. :D

Meg is fordult a fejemben, hogy akkor talán nekem is igyekeznem kéne viszonozni? :D
Állítólag vádliban-combban jó vagyok - vegyek én is tapadósnacit  hölgyek kedvéért...?

Brrr... :D :D :D :D

Hát...

Sorry.



Aggyal én is tudom, mekkora hiba külsőről ítélni valakit valamilyennek. És mégis ezt teszem.

Ugyanakkor minden tiltakozik bennem, hogy "beálljak a sorba".


Inkább megtartom a futást önmagam legyőzésére, és az Istenhez való közeledés misztériumának... :)



Büszke vagyok magamra! ;)

Ma megvolt 2016 első teljes sziget-köre... :D