#MeeToo - hoppá...

Érdekes élmény hozzászólni egy szélesebb rétegeket érintő kérdéshez, mert lehetőséget ad párbeszédbe elegyedni olyanokkal is, akikkel egyébként nem, vagy ritkán beszélgetnék (távolabbi ismerősök, vagy ismeretlenek).

Érdekes kép alakul bennem a hazai "kommunikációs kultúra" kapcsán. Igen, a vitakultúra volna a helyes szó, csak nem vagyok biztos benne, hogy a vita fogalmát, mércéjét sikerült-e megütnünk.


Megmutatom, milyennek éreztem én az elmúlt beszélgetéseket - a képem nyilván szubjektív.


Én írtam:

"...Előrebocsátom, hogy nem célom mutogatni, felelősséget hárítani, vádolni. (Pontosabban vádolni igen - mindannyiunkat, kollektíve.)..."

"...Célom az ösztönös emberi oldalunkra, valamint a kommunikációs- és egyéb, tudatosságot igénylő képességeinkben meglévő különbségekre való emlékeztetés..."

"...NEM hárítom a nevelés felelősségét egy az egyben az anyákra, sőt!..."

"...Összességében elmondható, hogy a "hímekhez méltó" viselkedés okai csakis a tudatos cselekvés, a megfelelő értékrend és minták, a Homo sapienstől elvárható önkontroll hiányára vezethetőek vissza...."

"...Egy átlagos férfinak egy átlagos napon mennyi szexuális ingert (a reklámokban megjelenő halmozott ingerekről nem beszélek) kellene tudnia feldolgozni, levezetni, megfelelően kikommunikálni ahhoz, hogy ne vezessen elfojtáshoz, diszfóriához? Van esélye erre...?

És akkor mit várunk egy a tudatosság, az önkontroll, az önkifejezés alacsonyabb szintjére eljutó (vagy ott megrekedt) hímtől...? Egy olyan férfitól, akit ugyanolyan ingerdömping ér, ám sem a szülei, sem az iskola, sem egyéb társadalmi-szociális intézmény nem tanította meg kezelni ezeket és a hatásukat?..."

"...Úgy gondolom, hogyha változtatni akarunk a jelenlegi állapoton - melyért felelősek vagyunk szülőként (anyaként és apaként), felelősek vagyunk marketingesként, vagy divatszakemberként, felelősek vagyunk pedagógusként, és felelősek vagyunk férfiként és nőként -, akkor a változtatást több fronton kell megvalósítanunk!..."

"...A zaklató a megközelítésével pozitív élményeket kíván (a másik fél beleegyezése nélkül) kapni.Ha teszel róla, hogy a várakozása ellenére negatív (megalázó) élmények társuljanak a cselekedeteihez, előbb-utóbb nem vágyik majd ezekre az élményekre (nyilván más formát keres - ami nem jelenti, hogy "meggyógyul", de a lényeg, hogy így nem fog zaklatni).

Másfelől Benned is más lelki nyomot hagy a dolog - nem érzed pl. teljesen tehetetlennek magad, megőrzöd a lelki-szellemi fölényed, ezzel az önbecsülésed, stb.

Ez csak az én véleményem. Úgy vélem, a nők nem tehetetlenek, csupán nem tanulták meg eredményesen lereagálni a szituációkat...."

Válaszok:

"...Ne azokat oktassuk már ki, akiket a bántalmazás ér, hogy mit kellett volna tenniük! Egyáltalán nem azt kellene tanulgatni, hogy hogyan reagálják le a helyzetet az áldozatok, hanem az elkövetőket kellene megfékezni: elrettenteni attól, hogy ilyesmit csináljanak.
(...)
Sajnos néha ezt látom, hogy nincs megoldás: akkor fog visszaszorulni ez a fajta bántalmazás, ha a kihal az ezt támogató és ehhez asszisztáló réteg, aminek te is tagja vagy sajnos ..."


"...mi van, ha a reakciómra felbátorodik? Feldühödik? Mi van akkor, ha utánam jön? Persze ahogy a szájkaratét lehet tanulni, úgy önvédelmi órákat is vehetnék... De megéri kockáztatni? (...)

"...Nyilván ő tehet róla, mert nőnek született. Az dolga, hogy szüljön, és kuss legyen a neve..."

"...Kiszolgáltatottnak érzem magam, úgy érzem, hogy nyilvánosan, többen "megbámulhatnak" és véleményt nyilváníthatnak a külsőmről úgy, hogy én abban nem szeretnék részt venni..."


"...Nekem az is sokat mond, hogy férfiként beszélsz olyan dologról, amit csak az egyik oldalról ismerhetsz, és nem fogadod el a másik nem véleményét..."


"...a hozzáállásod pont a problémát mélyíti, nem a megoldást segíti, ugyanis ezeken az “érveken” nyugszik az egész témakör kulturális megítélése, és a környezet, ami propagálja a problémát..."