Együttérzés

Nem vagyok holokauszttagadó. És tény, hogy megkímélt a Jóisten attól, hogy át kelljen élnem (remélem, ez a jövőben sem változik). Az is tény, hogy mégis szívesen felejteném el, hogy valaha ilyen mélyre süllyedhetett gondolkodó ember.

Fahidi Éva szavai mégis arra mutatnak, hogy kell a tapasztalás (áttételesen legalább) ahhoz, hogy az ember megértő és toleráns tudjon lenni.
Aki ismer, azt is tudja, hogy a menekültek befogadását nem, a kultúránk megváltoztatását, a kisebbség követelőzését (az emberi méltósághoz szükséges minimumokon, az egyenlőségen felül) viszont igenis elutasítom. Vallom, hogy annak kell alkalmazkodnia, aki menedéket, segítséget kér - nem annak, aki befogadó. 

Ám azt is vallom, hogy minden ember ember. Minden ember vére vörös, minden ember szíve ugyanúgy sajog, ha sajog, és mindenki ugyanazt a szeretetet érzi, mikor szeret. A simogatásra, érintésre, megértésre épp ugyanúgy van szüksége mindenkinek. Vallástól, nemtől, bőrszíntől - sőt faji érzelmektől (értsd: még a rasszistáknak is) - függetlenül.

"...Nekem annyiban van helyzeti előnyöm a mostani események megítélésében, hogy végigcsináltam ugyanazt, ami ezekkel az emberekkel történik. Persze, megoldást nem tudok ajánlani, csak azt tudom, milyen, amikor megölik az anyádat, megölik az apádat. Tudom, hogy a tizenkét éves gyerek Debrecenbe menvén, itt, a Keletiben miért azt rajzolja le, hogy potyognak a házára a bombák és ég körülötte minden. Nagyon pontosan tudom, milyen érzés az, hogy valahova visznek, csak nem tudom, hova. Azt viszont tudom, hogy nincs víz, általában nincs toalett sem, nincs ennivaló, és úgy beszélnek velem, mint egy kutyával; nincs kapaszkodóm, mert elveszett a családom, nincs senkim, lengek a nagyvilágban. Mi az Európai Unióban vagyunk, ahol rendnek kell lennie, ki is találtuk erre Schengent, de annak az embernek, aki például ennek értelmében intézkedik, sokszor élete legnagyobb traumája az, hogy leesett a vajas kenyere a vajas felével. A baj az, hogy ilyen emberek döntenek arról, menekült-e valaki vagy sem, joga van-e menekültstátuszra vagy sem. Ha az a szerencsétlen csak az éhezőzónából akar eljönni, az a törvények értelmében nem elég indok arra, hogy politikai menekültként befogadjuk. Ilyenkor a rendszer azt mondja, hogy az az ember dögöljön éhen..."