Tízmisiért eladó?! - Haza, Szeretet, Becsület, és más ilyen elavult, ócska marhaságok...

Elgondolkodtatott ez az írás.

Nem azon, hogy "tudok-e valamit, amiért enyém lehet a tízmisi".

Azon, hogy miért jutottunk idáig?

Miért jutottunk oda, ahol a politika fogalma és a hazugság, a lopás, a korrupció, stb. fogalmai közé egyenlőségjel került?

Mért jutottunk oda, hogy a "hazafiság" - a hazám felé való magától értetődő lojalitás -, mint olyan, egyszerűen mintha már nem is létezne. Nem egyszerűen nem létezik, de mintha még az átlagember szótárában se lenne benne. Egyszerűen kiesett belőle, vagy nem tudom.

Tíz milla felajánlás kell ahhoz, hogy tenni akarjunk a hazánkért? 

A saját jövőnkért? Önmagunkért, és a gyermekeinkért...?

Tíz milla az ára a hazafiságomnak?

Értem én, hogy letelepedési kötvényekkel, üzleti alapon lehet "honpolgárrá válni" - értem, hogy szerintük ezt az időt éljük.

De én nem ők vagyok...

Vagy Te, Ön, Maga - "ők"...?

Ha nem, akkor a Te, Ön, Maga hazafiságának valóban van ára? 

Kifejezhető pénzben...?

Mert hogy az övék kifejezhető, azt látjuk. Bizonyították, és bizonyítják nap, mint nap.

De én nem róluk beszélek, hanem Rólunk...

Megvehető-e a hazafiságom?
Kifizethető-e?

Nem aláznak meg kissé ezzel a felajánlással?!

Lehet, hogy amerikában (szándékos a kis "a") ez "oké", lehet, hogy ott ez a szint.

De ez itt egyrészt "az Öreg Kontinens", ez Európa, annak is a Szíve, ahol a Föld szívcsakrája van, meg 1000 éves történelem, meg a legtöbb zseni, meg ilyenek...

Hová lett a becsületünk?!

Hová lett az önbecsülésünk?!

Kedves Te, Ön, Maga...

Az Edda egyik dala szólt reggel a fülemben:

"...A rendőrállamok börtöne vár ránk,

Hát mondd meg Hősöm,
Mondd, mire várnál?!
Ha engem kérdezel, én veled leszek!

A parazitáknak mondjunk együtt nemet!
Mert nélkülünk semmik, s ha kilépünk alóluk,

Dől a kártyavár, és aztán végük!..."