Hozzáállások

Kegyetlenül nehéz megállni egy határvonalon.
Nem segíteni akkor, mikor látod, hogy szükség volna rá.

Persze - eltelt fél év, és túlélte ő is. Tehát annyira mégsem volt rászorulva a segítségedre.


Szenvedni könnyebb.
Hibáztatni, kifelé mutogatni, sírni.

Kívülről szar. Látni. Érezni.
Mert hat.

Mint ahogy a víz a füledbe folyik - a szavakat sem tudod kizárni. Ha nem akarsz hátat fordítani.


Próbálom fejben tartani, hogy néha azzal segítek, ha nem segítek...


De nem jó.



Furcsa.
Hogy mennyire mások vagyunk.

Kitartás.
Pozitivizmus.
Tudatosság.


Vajon bírom ezeket, vagy csak szeretem azt hinni, hogy ezek nekem megvannak?

Vajon Ő tényleg "hibás" elmével él?
Vagy ez csak egy remek kifogás, amit eszközként használ a túléléshez?
Mert benne ez a stratégia alakult ki? Erről van tapasztalata, hogy működik?

Abban tudunk hinni, amit megtapasztaltunk...?

...