Önkép-ben van - Ön képben van? - gondolatok a valóságról, a félelmeinkről, satöbbi...

Hangulat






Félelemek.

Az élet most döbbent épp rá, milyen irreálisan befolyásolják az életünket. Pontosabban a gondolkodásunkon keresztül minket. A döntéseinket, a hiedelmeinket (pl. önbizalom...), az álmainkat...

Azok, akik nálam jóval "előbbre" tartanak - anyagiakban, önmegvalósításban, szakmai sikerekben, stb...

Egyre tisztábban látom, hogy mennyire "nem mások", mint én.
Azt hittem, "ők ebben, vagy abban mennyivel jobbak nálam"...
Most pedig az élet megmutatja, hogy a nagy "ikonok" is emberek, hogy a sikeres pályatársakkal összevetésben mennyivel szigorúbb elvárásaim vannak magammal, a munkámmal szemben...

Hogy azok, akikről azt hinném, "nekik milyen egyszerű lehet, hiszen ők..." Erősek, szépek, okosok, gazdagok, stb.

S közben megmutatja az élet, hogy milyen hasonlók. Hogy nem tudnak többet, nem szebbek. Hogy mennyivel erősebb vagyok a bejárt út alapján.

Vagy épp a másik véglet - látok embereket, akik tök rendben vannak valójában, és annyira visszafogják magukat a negatív énképük miatt...
És látom, hogy mennyire tévednek, és azt is, hogy a saját látásuk önmagukról mennyire torz...

Valójában így azt kell hinnem, bárki tart előbbre bármiben, valójában max. a gondolkodása szabadabb, a félelmeit engedte el jobban, mint mi.



Tolnai Lajos gondolata azóta meghatározó motívuma az életemnek, mióta életem egykori Nagy Őjétől megkaptam, évtizedes távlatban immár a mától:


"Ember - az a jó isten kezedbe adta sorsodat.
Fonj belőle szárnyat, hogy repülj: szabad;
Verj belőle láncot, hogy életeden át rab légy: szabad;
Csinálj belőle poklot mennyország helyett, óh szabad;
Sőt, ha szeretnél belőle koldusbotot csinálni,
Mert a koldusbot minden botok közt a legszebb és legalkalmasabb:
Azt is megteheted -
Mert szabad."


Az utóbbi napok, hetek, hónapok  pedig egyre jobban rávilágítanak, mennyivel jobban élő, szerves része a valóságunknak (valóságomnak?), mint gondolnánk...

Most épp randizom.
Elvileg.
Persze, indokolható lesz a halasztás, eü-gáz van.
Ám Akivel randizom, fél. Saját elmondása alapján menekül a "kötöttségektől".
(Igen, miközben "rendes kapcsolatot" keres...
Jó - egészen pontosan a szabadsága korlátozása riasztja.)

Egyelőre arra jutottam, hogy valójában talán a kudarctól való félelem az, ami mozgatja. Mert az élménye, hogy "egyiküknek sem volt elég jó - mind azt mondták, nem Ő az igazi"...
Pedig egy humoros, szimpatikus, csinos csajról beszélünk.
Valakiről, akivel szerintem "semmi baj sincs" - mégis az énképe ennyire sérült,  és a félelmei korlátozzák az önfeledt gondolkodásban, és így az önfeledt teremtésben...


Sokan kinevetnek azért, mert az elmúlt 30 tudatosodó év összes ismerete, tapasztalata, olvasmánya, átgondolkodott, átvitatkozott éjszakája, pár év fizikai tanulmánya eredőjeként meggyőződésem, hogy az anyag valójában energia (ld. eisteini- és kvantumfizika) , és a különböző energiarendszerek pedig hatnak egymásra, azaz a gondolataink hatnak a körülöttünk anyaggá sűrűsödött energiarendszerre is, amelyet "Világnak" aposztrofálunk..


S közben íme...

Újabb és újabb tapasztalatok arról, mennyire így van...