Harcosok, avagy csak kérni kell...

"Hangulatom jelenleg..."


Tudod, az utóbbi napokban zaklatott voltam. Leharcoltnak éreztem magam - tudtam, hogy mi a dolgom, de nem tudtam fókuszálni, és így nem haladtam vele...

Most...

Érzem az erőt...


Egyik kezdő munkatársam tartott tükröt hozzá.

Ugyanolyan nehézségekkel, korlátokkal küzd, mint valaha én...


Ez azért furcsa, mert érzékelteti, hogy én "valaha" küzdöttem ezekkel - vagyis hogy már tovább léptem, már tovább fejlődtem...


A vezetővé válás valójában az elmúlt években zajlott - nem most, nem azzal, hogy elindultam egy vezetői tréningen...

Az egész eddigi utam ide vezetett...

Minden egyes lépés, amit megtettem, minden egyes ütés, amit elszenvedtem, amit túléltem, ami után talpra álltam...


Igen, még mindig nehéz!

Még mindig meg kell erőltetnem magam, hogy megtegyek egy újabb lépést, hogy felkeljek egy újabb reggelen, hogy neki induljak egy újabb napnak, hogy tanuljak egy újabb hibából (ahelyett, hogy kudarcként értékelném)...


Nehezemre esik tudatosnak maradni arról, hogy engedjem történni a dolgokat...

Hogy rábízzam magam - Istenre, az őrangyalomra, az Univerzumra - kinek, hogy tetszik...



Ugyanakkor azt hiszem, megértettem:

Nem irányítanunk kell a történéseket.

Pontosabban nem a történéseket kell irányítanunk, hanem a saját cselekvéseinket, a saját döntéseinket...!


"Ha valamire vágysz, ha valamit kérsz a Mindenségtől, Isten először próbára tesz:

 "Valóban akarod...? Igazából...?"
 
És ha elég erős a vágyad, ha kitartó vagy és elszánt, és nem vagy rest megtenni mindent...

Akkor teljesíti a kívánságodat.
 
Ebben áll Isten szeretete. Mindent megad, amit csak kérsz - még ha nem is mindig úgy, ahogyan kérted."


Tudod, én gyerekkoromban szerettem volna megmenteni "a világot"...

Úgy az egészet.

Nagyjából az emberektől - a pusztításaiktól, a telhetetlenségüktől...


És lám, mit teszek ma...?

Igyekszem segíteni fejlődni embereknek - ha sikerrel járok, akkor az ő egész világukat változtatom meg pozitív irányban...

"Az egész világukat megmentem..."


És mitől mentem meg...? A félelmeiktől, a kishitűségüktől, a mohóságuktól...

:)



Idővel úgy gondoltam, hogy egyedül kevés vagyok "A Világ" megmentéséhez.

S most mégis egész világokat mentek...


"Kérjétek, s megadatik néktek..."








Bár mindig ennyire érezném, amit most...! :)