"Nem is kívánhatnék többet..."

Búcsúztatómra


Éltem...?

Úgy hiszem, igen!

Megéltem Szerelmet - a Végtelen Mindenséggel Egyesülés csodáját - megéltem a veszteség fájdalmát, ugyancsak a Végtelent tapasztalva meg benne.


Öleltem, csókoltam - adtam és kaptam.

Voltam kiszolgáltatott, és voltam szabad, kacagtam hasfájásig önfeledten, és zokogtam a lelkem legmélyéről feltörő könnyekkel.


Teremtettem - és a rombolás illúziójából is kijutott.

Tanultam, és tanítottam.


Tapasztaltam az Egységet, és a Magányt, bejártam ezernyi világot, megtapasztaltam milliónyi szépség csodáját...



A Lányom...

Őt még nem öleltem - pontosabban talán öleltem Őt, csak nem tudtam, hogy a testben Őt ölelem. :)


És igen - az életem műve még csak a tervezőasztalon fekszik!

De már megmutattam...!


Már vannak, akikben elvetettem a magokat, amelyek szárba szökvén, elhozzák a változást!


Számos életre gyakoroltam hitem szerint pozitív hatást... :)



Ennél többet, mit adhatnék ennek a Világnak...?