Álmok

Valami ilyesmi hangulatom van Vele kapcsolatban. Furcsa látni magát az Eleven Múltat. :)
Hihetetlen! Annyira bennem maradt az érzés - tizensok év után újra látni...

Az élményre, hogy "semmit sem változtál"...

És ahogy belém nyilallt, mit is írtam le azzal, hogy "soha többet nem mondok le az álmaimról"...

Továbbmentünk. Ma már nem fáj, és tudom, hogy a múlt elmúlt.
De... Tegnap megnéztük JT-vel "A régi várost" - abban egy fickó elvesztette a családját egy balesetben és ezt nem tudta feldolgozni. A rendező itt hagyta "félbe", nem csinált hepiendet - csak megmutatta, hogy milyen neki.

A mi sztorink lehet hepiendes. :) Ha mindketten megtaláljuk a boldogságunk útját. Még, ha nem is együtt.


Fura, hogy ennyi kihagyás után, mint egy fal mögül, újra előlépett - és vitathatatlan a helye a szívemben.
Eddig valahogy más volt - emlék.
Most - élő ember.
És Az az Ember.

Aligha leszünk valaha is "közel" egymáshoz - de mindig bennem lesz, itt. Ahol Rajta kívül most csak Senga van. És talán egyszer lesz Valaki. De - többeknek biztosan nem lesz hely itt.

Ő valahogy "ideteleportált". Mindig ő lesz "A...".

És ez furi - 10 évnyi emlék-lét után. Csak így - hipp-... Még csak nem is hipp-hopp - annyi sem kellett hozzá.



Túl ragozom? :D

Nem tudom jól megragadni, azért. ;) :P