Dokumentálok II.

Hát...

A harmadik nap - és eddig mindhárom szó szerint vesszőfutás-jellegű volt. Hihetetlen, hogy emberek milliói élik le így az életüket...
Felkelek reggel, reggeli rutin, irány melózni, délután végzek, tipli haza, fürdés, nincs itthon semmi kaja, rohannom kell, be az irodába, mit hagytam félbe, az ő anyagával is haladni kéne, basszus mindjárt jön az ügyfél, francba alig haladtam, elemzésnek vége, már megint fél tíz van, mikorra érek haza, nincs itthon semmi kaja, na húzzunk aludni...
És másnap kezdődik előröl...

Szó szerint reggel 6-tól estig rohanok (kivéve melóban, mert ott mindenki úgy áll a munkához, hogy más is odaférjen...), a napból semmit sem látok, gyakorlatilag esélyem sincs magammal foglalkozni, és mire valamihez kezdenék, este van...

Közben emlékszem egy napomra korábban, napfényben jártam, kényelmesen sétáltam, ha kedvem volt, bevásároltam reggel, és csak utána indultam "melózni", nem aggasztott, ha 11-kor indult igazán a napom...

Most, a harmadik napom után nem tudom, bírom-e - akarom-e bírni - ezt egy egész évig...

De egyrészt a tervemhez kell - érzem, hogy nem pöcsölöm el az időt, mint korábban -, másrészt a munkáltatómmal se akarok kicseszni, hogy 3-4 hónap után kezdhesse előröl a munkatárs-keresést.
Ha már elvállaltam, legalább egy évig ne legyen nyűgje miattam...

Mindenesetre, már most várom a napot, mikor a napom újra csak az enyém lesz, és szabadon azt kezdhetek az időmmel, amit akarok. :)