"...hülyének nézel? Séta van...!"

"Amikor kudarc ér, vereséget szenvedsz - nincsen vége.
Csak akkor, ha feladod."



Ma eldöntöttem, hogy nem erőlködöm tovább a jelenlegi egyetlen mentorált munkatársammal.

Hiába mondok el bármit - nem figyel, nem fogja fel, stb.

Egy éve dolgozunk együtt, sok vihart túléltünk - azaz sokszor meghátrálhattam volna már. Kitartottam. Eddig.
Elég volt. Engem hibáztat olyanokért, amik nyilvánvalóan nem igazak (nem adtam infót, stb.).
Hárít, felelősséget.

Ma megköszöntem a lehetőséget, és visszaadtam a szakmai konzulensi feladatkört a közös vezetőnknek.

"Feladtam".

Persze nem a vezetővé válást, és nem azt, hogy követésre méltó leszek, és megtanulom átadni a tudásom, és a szemléletem.
Vagyis nem ezt adtam fel - csak azt, hogy vele képes leszek jól együtt dolgozni.


Az utóbbi hetekben - amióta kicsit túlterheltem magam - fogyott el ennyire a türelmem.
Valószínű, hogy eddig voltam az átlagnál sokkal türelmesebb. Mert nem érzem, hogy most igazságtalan volnék.

Egyszerűen csak úgy döntöttem, hogy az időm értékesebb, mint hogy hiábavaló szövegeléssel töltsem.

"Nem harcolni mindig, mindenáron, de soha nem hátrálni meg..."


Változásban vagyok.

Egyik ügyfelemnek is "búcsút mondtam", mert elegem lett, hogy nem tartja be a megállapodásainkat, így hülyének nézve engem, és lehúzva a klotyón soktízórai munkámat...


Valahogy, ilyeneket eddig nem csináltam.
Mindig adtam még egy esélyt, reméltem, hogy "majd legközelebb"...

Azt hiszem, visszaéltek ezzel. Ebből lett elegem.

Hogy magam mindig háttérbe toltam mások miatt.
Hogy eltűrtem sok mindent, látva a korlátaikat.

Ma azt mondja bennem egy dacos hang, hogy nekem is megvannak a magam korlátai, amikkel le kell számolnom, nekem is megvannak a megoldandó feladatai - és az én időm is véges.

Nincs többé jótékonykodás, meg "perszegyeremégegyszermostmajdjobbansikerül"...

Vagy partner valaki, vagy nem. Ha nem, nincs dolgunk egymással.


Nem szorulok én rá, hogy másokat pátyolgassak, hogyha ők szarba sem veszik a törődésem.

Új időszámítás kezdődött az életemben, azt hiszem.

A "fel is út, le is út"-korszaka...

Ha hülyének nézel, séta van! :P