Célorientáltnak lenni

"A hétköznapi ember - magamon legalábbis ezt vettem észre - aszerint cselekszik,  amilyen a kedve. Úgy értem, azon túl, amit muszáj megtennie.
Mind dolgozunk valahol, mert muszáj. Muszáj kifizetni a rezsit, muszáj kifizetni a hitelt, muszáj enni.

Azonban a sikeres, fejlődő (és emiatt boldogabbá váló) élet a kötelező körök után kezdődik. Valaki egyszer úgy mondta, "szorgalmi feladat".

Amikor az ember végez a melóban, sokszor fáradt. Bevásárolni sincs kedve, nem hogy még aktívan tenni önmagáért, az élete fejlődéséért.

Csakhogy, ha megengedjük magunknak ezt a luxust - a kedv-orientált cselekvést, akkor pontosan azt tesszük, mint az átlag, s így pontosan olyan eredményre is számíthatunk.
Hónapról hónapra élő, fásult, céltalan emberekkel van tele a világ.

Felelősségvállalás helyett másokat hibáztatni átlagos hozzáállás ma.
Hangoskodni, panaszkodni, hogy milyen rosszak a körülmények, milyen gerinctelenek a politikusok - de semmilyen erőfeszítést nem tenni a változásért, nem menni az utcára, nem felvállalni, hogy ne tovább, ez  átlagos hozzáállás ma.
Csalni, hazudni, elvenni,  ami nem minket illet - átlagos hozzáállás ma.

Persze nem mindenkinél.
Arról beszélek, mikor a munkaadó akkora árréssel dolgozik, amekkorával csak lehet, az alkalmazottainak viszont éhbért fizet. Amikor az alkalmazottként dolgozó ember - bár elvállalta a munkát - ott lazsál munkaidőben, ahol tud.
Amikor a képviselő enged a csábításnak, és elfogad bármit, hogy így, vagy úgy szavazzon adott kérdésben. Amikor valaki elfogad egy zsíros állást egy látszatpozícióban, és tudja, hogy valójában nincs értékteremtés a munkabére mögött.
(Folytathatnám, de szerintem érted.)

Addig, amíg nem változtatunk a hozzáállásunkon, nem várhatjuk, hogy bármi változzon.

Így van ez a hétköznapi életükkel, a boldogságunkkal, a sikeressé válásunkkal is.
Amíg a kedvünkön múlik, hogy valamit megteszünk-e.

Ha változtatni akarunk, akkor szemléletet kell váltanunk. Kedv-orientált cselekvések és gondolkodás helyett cél-orientáltá kell formálnunk magunkat. Azaz, ha valami szolgálja a kitűzött céljaim elérését, megteszem függetlenül attól, van-e épp kedvem megtenni, vagy sem.

Végeztem a melóban, és "még meg kéne csinálni..." A napi edzést, a túlórát, a plusz melót, elmenni a tanfolyamra, ma bevásárolni, hogy holnap legyen időm rendesen a fentiekre...

És törölni a "nincs hozzá kedvem, majd holnap"-típusú gondolatokat.

Ez persze nem jelenti, hogy az élet minden pillanatában 100%-os tudatossággal kell koncentrálnunk - ám, ha ezt a gondolkodási módot tesszük átlagossá az életünkben, meglepő eredményeket tudunk majd felmutatni.

A változtatás persze nem mindig könnyű. Nem várhatjuk, hogy egy kapcsolót átbillentünk, és hipp-hopp minden rendben.
A jó hír, hogy ezt is kezdhetjük kicsiben.
Válasszunk egy olyan tevékenységet, ami a céljainkat hivatott szolgálni, és eddig ellinkeltük, mert "nincs kedvem", és kezdjünk erről cél-orientáltan gondolkodni és cselekedni! Aztán, ahogy megtapasztaljuk az érzést, válasszuk ki a következőt, majd a következőt,  és így tovább..."


 Ez ma reggel fogalmazódott meg bennem. Érdekes, mert az alapja épp az előző bejegyzésben emlegetett sportolók oktatása.