Ön azonos? - Az nem én vagyok.

Újabb érdekes felismerésre jutottam.

Vannak szép számmal a cégnél, akikre mind emberileg, mind szakmailag felnézhetek.
Sokan köztük a sport világában kezdtek - tőlük többször elhangzott már, hogy "Ha volt kedvem elmenni edzésre, elmentem, és kőkeményen végig csináltam, ha nem volt kedvem elmenni, akkor meg elmentem és kőkeményen végig csináltam... Nem volt kérdés, hogy ott vagyok, és nyomom keményen."

Tegnap előtt, hosszú idő után először újra kiírtak egy vezetőképző tanfolyamot. Motivációs levelet kellett írni a jelentkezéshez, és a fogalmazása közben döbbentem rá - korábban is megfogalmazódott már bennem, de most megint elevenen tudatosult -, hogy amíg racionalitásra törekedtem, inkább megfelelési vágyból, addig "nem voltam önazonos".
Az "nem én voltam".
Amióta elengedtem ezt a törekvést, és vállalom, amilyen vagyok, javultak az eredményeim.

Bennem maradt ez a tegnapi megfogalmazás, hogy "önazonos" - és rájöttem, hogy nem vagyok és igazán soha nem voltam sportoló.
Sportoltam versenyszerűen, de igazán sosem váltam versenysportolóvá.

Azaz ezt a szemléletet nem szívtam magamba, ahogy ők - mért kéne hát küzdenem magammal, hogy olyan úton járjak, vagy úgy, amin/ahogy ők...?!



Én érzelemvezérelt személyiség vagyok.
Befolyásolnak, és hatnak rám az érzelmeim. A módszert - hogy hassak az érzelmeimre, és hozzam magam munkára megfelelő érzelmi állapotba - használhatom, és segít majd kiegyensúlyozottabbá válni. De nem kell nekem "vasembernek lenni".

Az nem én vagyok.