Szakaszhatáron

Furcsa időszakot élek...
Mintha kicsit elegem volna. Türelmetlen vagyok az emberekkel. Megkérdőjeleződnek pontok a hozzáállásomban. Elgondolkodtam, lehet, hogy arrogánssá váltam volna...?

Nem akarok magyarázkodni - pedig a választott hivatásom a megértetésről, a vezetésről szól.

A hetes tagolású életfelosztás 5. szakasza...? Szakaszhatáron vagyok, s változom?


Jó lenne tudni, hogy a kitartás, vagy az elengedés a megfelelő, a követendő hozzáállás.

Hiszem, hogy a küldetés, amit felismertem, valóban az enyém. Nincs más, aki végig vihetné, ha én nem.

S most mégis, mint mikor egy nyitott ablak elé állva hűvös-friss huzat cirógat. Megkísért a gondolat, hogy "mi lenne, ha" úgy döntenék, hogy szarok mindenre és mindenkire...
Ha egyszerűen úgy döntenék, hogy megyek egy egyszerűbb, jelentéktelenebb, de talán számomra könnyebb, átlagosabb úton tovább...


Megint találkoztam egy nővel, aki asztrológiával is foglalkozik. Számomra az asztrológia még mindig közelebb van a kuruzsláshoz, mint a tudományhoz, ezért inkább csak érzelmi viszonyulásom, kapcsolódásom van hozzá. Ki ne akarná tudni, hogy a dolgai majd jól alakulnak...

Azt mondta, a bak életfeladat lehet inkább a magányos harcos, a karrierépítő, a nyomot hagyó vezető útja, mint a családban boldogságát meglelő, kiteljesedő emberé...


Nem szimpi.

Miközben jó ideje a női energiát hiányolom az életemből. Mármint - nem csak úgy, "átmenetileg", hanem igazán.
Kiegészülni vágyom.

Tudom - önmagunkban vagyunk egészek.

Akkor a kiegészülés illúziójára vágyom.


Jó - akkor nem "kiegészülni", hanem interakcióra. Oda-vissza kapcsolatra, áramlásra, flow-ra.

Adni, és elfogadni.