Tűz és víz

Talán ezért szeretem a vizet.

A víz körül-ölel. Bennünk is van - bennem, és körülöttem.
A Víz Minden.

Szerettem úszni. Amikor már nem volt muszáj.

Ma is szeretek elmerülni a vízben, csak "lenni benne" - lebegni a felszínén, félig alámerülve, mozdulatlanul.
Érezni próbálva azt, ahogy él.

Az Univerzum - a Minden-ség - végtelen egységét, a beleolvadás élményét idézi.
"Egy-ségben lenni a Minden-séggel."


Ági azt mondta, "most sokkal közelebb éreztelek magadhoz, mint legutóbb".

Én pedig úgy érzem, mintha egyre inkább  a hivatásom vezetne. Egyre kevesebb bennem a megfelelési kényszer. Egyre inkább csak magamnak akarok megfelelni. Annak a magamnak, aki egyre inkább elfogad olyannak, amilyen vagyok.

Még mindig vágyom az Egy-esülésre. A közelségre, a harmóniára, a kölcsönös elfogadásra, amit az ember-ember kapcsolatok legszemélyesebbikében megélhetünk.

De azt hiszem - egyre inkább úgy hiszem, hogy ezekben is a Minden-séggel való Egy-esülést keressük.
A kiteljesedést.
A rész-szé válást.

Egyfajta egó-feladás ez - alázatos beismerése annak, hogy "Uram, tévedtem, amikor el akartam szakadni Tőled".

Hiszen minden szikra a Tűzből származik.

A tűz...
Éltető meleg, pusztító forróság. Világosságot adó, vakító ragyogás.

Bennünk is ott lobog, a sejtjeink is milliárd apró kis kémiai kohó.
A tűz él-tet.

Talán ezért szeretem a tüzet.