Vélemények a sz-épségről

Fb-n olvastam ma egy posztot.


""Jézusom, milyen csaj ül mellettem, átülök máshova"

Ez a mondat egy fiatalember szájából hangzott el, ma (2017. június 14-én), Budapesten, a Nyugati pályaudvaron a 19:20-kor Esztergomba induló vonaton. Nem nekem, de rólam szólt.

Hogy miért?
Nem tudom.

Érdekel?
Nem igazán. Illetve abból az egy szempontból nagyon is, mert mennyire tükrözi a mai - fogyasztói - társadalmat, a jelenünket és - sajnos - gyanítom a jövőnket is.

Fiatal vagyok? Nem. Szép vagyok? Nem. Igénytelen vagyok? Szerintem nem. Karikás a szemem? Igen. Fáradt, kivörösödött a bőröm? Igen. Visszeres a lábam? Igen. Egy gagyi, háundemmes szandálban feszítettem? Igen.

Nincs szükségem megerősítésre, de tényleg ENNYIRE a csomagolás alapján kell megítélni mást? Szerencsére én már felnőttem, elegendő az önbizalmam is, hisz találkoztam a királyfimmal, aki a békáját királykisasszonnyá változtatta, van két csodás gyerekem, szép otthonom, szuper munkám, fantasztikus barátaim. De mi van akkor, ha ilyen minősítést egy sérülékeny, önértékelési zavaros kamasz kap? Vagy egy depressziós középkorú? Esetleg egy sokat látott, de magányos idősebb ember? Vajon ők is ilyen könnyedén veszik, mosolyogva?

Egy dolog miatt szeretném, ha a posztom eljutna minél több emberhez, esetleg a fiatalúrhoz is: senkinek nincs joga minősíteni mást! Nekem sincs, nem írom, hogy egy felszínes kis seggfej volt, hiszen nem ismerem, de neki és másnak sincs, mert nem ismeri az utamat, nem tudhatja mitől karikás a szemem, kivörösödött az arcom, visszeres a lábam. Okkal."

Részben a posztot jegyző hölgy - részben a kevéssé tudatos, gondolkodásra lusta tömeg, illetve amiatt döntöttem az írás mellett, mert unom.

Unom, hogy a médiamanipuláció ráerősít az önértékelési zavarokat amúgy is futószalagon gyártó világunk hatásaira.
Unom, hogy annyira nem vesszük a fáradtságot gondolkodni, egyáltalán figyelni magunk köré, egymásra, magunkra, hogy alapvető dolgokat vegyünk észre.


Ilyen apróság pl. az is, hogy a szépség szubjektív.
Ez gyk. azt jelenti, hogy ami tetszik az egyiknek, az a másiknak nem biztos, és fordítva - mert a szépség fogalom együtt alakul az egyénnel.
Persze vannak olyan - jellemzően társadalmilag sulykolt - tulajdonságok, amiket a többség elfogad a szépség jellemző vonásaként.

Hogy egy példát mondjak (nem "tutihogyigaz", de 30 év "pasis beszélgetéseiből" leszűrt, többszörösen visszaigazolt példát), általánosságban szépnek fogadjuk el, ha egy nő kerek idomokkal rendelkezik.
Nevezetesen pl. kerek a segge és a csípője.
(Ez egyesek szerint részben evolúciós minta, mert a kerekség a zsírpárnák, mint terhességhez szükséges tartalékok tudatalatti üzenetét sugallják a termékenyíteni mindig kész hímnek.)

Ugyanakkor már jelentősen eltérnek a vélemények, hogy a "kicsi-és-kerek", vagy a "közepes-és-kerek", netán a "kicsit-nagyobb-és-kerek", vagy a "jó-nagy-és-kerek" kategóriát tartja valaki inkább vonzónak.

Sőt - saját magamon vettem észre, hogy amíg korábban az arányok egyensúlya elemi "elvárásom" volt - hogy azt mondjam egy formás fenék-csípő-kombóra, hogy "hüba'meg", ma kifejezetten a full arányostól "valamivel-nagyobb-és-kerek" fenék-csípő az, ami számomra a legvonzóbb.

Vagy ott van a "vékonyság, mint ideál".
Van olyan kedves barátom, aki "a ropiktól" vadul meg. :D
Szerintem meg az - általában "sportosabbnak" mondott - átlagosabb alkatú nők szebbek, akiknek "van anyag a bőrük alatt". Ebben a keblektől a kerek fenéken át a combok és vádli izmoltsága, a vállak és a hát vonalai és izmai ugyancsak benne vannak.Az én ideálom inkább kicsit többet nyom a mérlegen - és emellett arányos -, sem mint párizsi kifutószökevény.

Ott a magasság.
Van aki a vékony magas alkatot részesíti előnyben - én az utóbbi időben a "zsebbombázókra" vagyok hangolva (az alacsonyabb, arányos és nőies nőkre).

Ugyanez pepitában - a keblek.
A divatvilág sulykolja, hogy D-kosár alatt senki vagy - és olyan szinten teszik tönkre a nők önbecsülését ezzel, teljesen feleslegesen, mint atom.
Vonzó egy telt kebel - ez tény.
De nem minden. A formásság, az egészhez viszonyított arányok legalább annyira, ha nem még inkább fontosabbak. (Gyk. megint csak a saját véleményemről beszélek - hiszen nem vagyok másik négy és félmilliárd hímegyed, akik mind más és más árnyalatokat látnak szépnek.)

Megintcsak antisoviniszta tévhit, hogy a pasikat csak a nő melle és segge érdekli.
Nem egy, nem két olyan barátom-haverom van, akikkel előbb figyeljük meg a szembe jövő nő arcát, a testvonalait (kontúrok), és az első benyomás ebből alakul. Persze ezután "jöhetnek a részletek" - de az érdeklődés koránt sem annyira korlátozott, mint a közhiedelem szerint.

Van, aki a szélesebb járomcsontú, mediterrán koponyaformától olvad el, van aki a finomabb csontozatú, vékonyabb északias arcokért van oda.
Van, akinek az ázsiai nők vonzóak, én még a magyar nőknél szebbet - összességében - sosem láttam.

Így tehát minden általánosítás ostobaság (észrevetted, hogy épp általánosítok?!).
Akkor is, ha valakire azt mondod, "csúnya vagy" - mert megalapozottan csak annyit mondhatnál, "szerintem csúnya vagy", vagy "nekem nem jössz be".
És akkor is, hogyha ahelyett, hogy gondolnál a fentiekre, elfogadod valaki kritikája miatt, hogy "én csúnya vagyok".
Mert megalapozottan csak azt könyvelhetnéd el, hogy "neki nem tetszem".

Számtalan olyan kismamát, vagy kisgyermekes anyát ismerek, aki azzal együtt, hogy nem úgy néz ki nyilván, mint húszévesen, továbbra is vonzó nőnek látok.
És rengeteg olyan nő él közöttünk, akiben én megláttam a szépséget, míg az éppen aktuális haverom-barátom csak nézett, hogy nem vagyok komplett.

A szépség - mint valójában minden - relatív (viszonylagos, vagyis függ attól, hogy ki vizsgálja)!.

Mindegy melyik oldalon állsz - kritizálsz, vagy kritizálnak - emlékezz erre!
És stresszelj kevesebbet emiatt! ;)