Ateista

"Istentagadó."

Félreértések elkerüléseképp, ez nem vitaindító bejegyzés. Nem vágyom vitára - ebben a témában sem.
Ebben a hangulatban nem lehet vitázni. :D

Inkább csak vélemény. Még inkább a hála kifejezése. Amolyan köszönetnyilvánítás.

Mindazért, amit egy valódi istentagadó nem tud mással magyarázni, mint "véletlenek végtelen sorával", elektromos impulzusok "felfoghatatlanul bonyolult biológiai kábeleken való cikázásával", szerves és szervetlen vegyületek reakcióival.

Hálás vagyok:

- Ezért az érzésért-élményért,
- a zene csodájáért,
- a táncban megélhető csodáért,
- a női szépségben megnyilvánuló csodáért,
- a mindezekbe való "belefeledkezés" élményéért,
- a szerelem élményéért,
- a Természetben megélhető harmóniáért,
- Fantázia határtalanságáért, és a képességért, hogy bejárhatom keresztbe-kasul,
- a képességért, hogy művészi módokon képesek vagyunk kifejezni önmagunk, és ezáltal lélekben közelebb kerülhetünk egy Másik Létezőhöz,
- a hit (a bármibe vetett hit) erejéért,
- a szeretet gyöngédségéért,
- az élményért, ami könnyeket csal a szemembe, amikor Valaki fontosnak valami fontosat adhatok,
- az élményért, ami könnyeket csal a szemembe, amikor Valaki hiányzik, elbúcsúzik, vagy épp újra megölel,
- a Lehetőségért, amit ezzel az élettel kaptam,
- a Lehetőségért, amit az ébredésemmel kaptam,
- a lehetőségek végtelenjéért, a teremtés és a fejlődés képességéért,
- azért, hogy olyan csodálatos emberekkel volt szerencsém találkozni, mint amilyenekkel találkoztam az életemben...




:)

Még sorolhatnám, de...

Hiszem, hogy nem sorolnom kell - csak felismernem és kimondanom.
Azt is elsősorban magam miatt.