TalálkozásOK

Time machine soundtrack




Lám.
Vajon hányszor kell még emlékeztessen a Jóisten, mire megtanulok bízni Benne...?!

Őszinteséget (kommunikációt) kértem - sokáig hiába, s most megkaptam.

Elfelejtettem, hogy az őszinteség nem csak a súlytalan, pillanatokba zárt "kapcsolatok" könnyed-játékos őszintesége lehet, de az önátadó, "megszentelt", "szív-feltáró" megnyílás súlyos-felelős őszintesége is...

Úgy tűnik, ez a születésem még véletlenül sem az egyszerű történeteiről lesz híres.

Vagy - tulajdonképpen ez is választás kérdése?
Mondhatnám, hogy "kösz, de én nem akarok most felelősséget"...?

Mondhatnám.

Mért nem teszem...?

Tisztelem az Embert. Tudom, hogy épp ez az az érték, amiért érdemes.



Nap, mint nap emberek sorsát alakítom. Ez a hivatásom - megváltoztatni az útjukat, szélbe fordítani velük a hajót, megóvni őket az élet viharaitól...
S most...? Furcsa érzés a gyomrom táján. Belépni egy Ember életébe - kettőjébe -, tudván, hogy mindenképp hagyok valamilyen nyomot. Tudván, hogy ha óvatlan vagyok, fájdalom lesz a vége.



Kockázat nélkül nincs győzelem...