Szeretni, s szeretve lenni

Szeretni aktív cselekvés.

Müller Péternél olvastam, ha jól emlékszem, hogy szeretni annyi, mint újra és újra tenni azért, hogy a másik élete könnyebb, szebb legyen attól, mert vele vagyok.

Szeretni annyi, mint adni. Adok, mert boldoggá tesz az öröme. Hogy látom örülni.

Elhitették, hogy a szeretet mértéke a kifejezéséhez használt tárgy /pl. egy "maci"/.

Ha egy macit kapok, szeretnek. Ha kettőt, jobban szeretnek.

Hol érhető tetten az átverés?

Csupaszítsd le a cselekvést!

Kapsz egy ékszert. Haza érsz, dobozka az asztalon vár. Szép, finom, igényes.

Megvan az érzés?

Ő épp máshol van, másokkal, mert fontos dolga van.

Kifejezte, hogy szeret? Igen, hisz adott.

Vagy...?

Haza érsz, ő épp rendet rak, vagy főz, stb. Belépsz, megölel, megcirógat, megcsókol, megdicsér.

Megvan az érzés?

Kifejezte, hogy szeret? Adott?

Érintést, időt, figyelmet, törődést...




Melyiket választanád az Ő szeretetnyelvéül...?

Ha csak így, vagy csak úgy fejezné ki a szeretetét, melyik legyen inkább...?




Valójában azok a módok tesznek jobban boldoggá, melyek módot adnak a kapcsolatteremtésre - fizikai érintésre, kommunikációra /"lelki érintés"/.

Vagyis, ha szeretni annyi, mint adni, akkor adni annyi, mint időt, figyelmet, megértést, simogatást, csókot, gyönyört, energiát adni.

Szerintem.