Milliomosok

"Egyik legnagyobb illúziónk, hogy ráérünk. 
Ráérünk felhívni a szüleinket, ráérünk majd este mondani, hogy szeretlek, ráérünk majd jövőhéten összefutni a barátainkkal.
Ráérünk holnap megcsinálni a feladatot, amit mára terveztünk, ráérünk jövőre megvalósítani az álmunk.

 Egyik régi, itteni ismerősömmel-barátommal beszélgettünk tegnap - és leoltott, hogy "ideje rákapcsolnom".
Bár másként értelmezem az életet, mint a többség, ezért kevésbé frusztrál az idő - abban azért igazat kell adjak neki, hogy ha már itt vagyunk, ha már megszülettünk, ha már lehetőséget kaptunk rá, hogy Éljünk...

 Akkor illene élnünk a lehetőséggel...

 Többesszámban beszélek, mert a jelenlévőkről is hasonló kép ("halogatók", "naivak" - kortól függetlenül) alakult ki bennem, mint aminek a jeleit sokszor veszem észre magamon utólag...

Várunk.

Várunk a megfelelő pillanatra.

Várunk a jó lehetőségre.

Várunk arra, hogy megfelelő passzban legyünk.

Várunk, hogy elmúljon a depink.

Várjuk, hogy jöjjön a hétvége, a szabadság.

Várjuk a sültgalambot.

Pedig ez az élet a cselekvésről szól. Arról, hogy alakítsuk a körülményeinket, és éljük meg maximálisan olyannak ezt az életet, amilyennek szeretnénk. Amilyen boldoggá tenne.
Mi mégis várunk.
Majd holnap írok neki, majd holnap válaszolok, majd holnap...

 Pedig valójában nincs holnap!

 Az előttünk álló pillanatot a Jelen pillanat döntései-gondolatai alakítják ki - ahogyan a szobrász a kőre csap, majd annak megfelelően csap rá újból, hogy az első csapás milyen szilánkot pattintott le a kőből... Nem létezik a második csapás, míg az első ki nem alakította a felületet maga után.
(Ezt kiírom valahová a falamra, hogy szem előtt legyen...)

 Nincs holnap.

 Nem csak azért, mert nincs garancia, hogy felkelünk holnap. Fizikailag sincs.
A legtöbben itt mégis várunk.

 Mire...

 Minek...

 Én ezennel megfogadom magamnak, hogy fejlesztem a tudatosságom ezen a téren - észben tartom, hogy nincs holnap, és csökkentem a várakozással töltött időt.
...
Ha nem teszünk érte, hogy aktívabbak legyünk, alakítsuk a környezetünket, a lehetőségeinket, akkor évek múlva is csak várjuk majd, hogy "jól alakuljon".

Pedig nem vagyunk időmilliomosok.
Szerintem."