Vajon a nők ugyanígy élik meg a vágy tombolását...?
Ugyanilyen megállíthatatlan, mindent elemésztő forgatagként...?
Ami feloldja az egyén határait...
Mikor csak a zene marad... Mintha a szél magát a Lelket kapná fel, s ragadná tova...
Tánc - test nélkül...
Tánc a Lélek szintjén - Tánc igazából, Tánc a zene hangjai szintjén...
Csak a lüktetés létezik, csak a ritmus, csak az ívek, amiket a másik teste-csípője befut...
Csak a kontúrok, csak a lüktetés, csak a vibráló energia...
Csak ellenpontok, amikhez képest mozdulunk...
Tökéletes összhangban - Te és én....
Te mozdulsz, és én követlek - vagy Te követed minden mozdulatom...?!
Nem válik el az egyén - csak a Mi létezik...
Csak Te és a bennem lüktető, őrjítő, mindent elemésztő vágy....
Ahogy a futótűz felperzseli a száraz fűcsomókat, úgy válik semmivé bennem minden józan gondolat...
Elsüllyed körülöttünk a világ, csak Te vagy, csak a hangok alkotta falak és támaszok, amint löknek, irányítanak, amint megtámasztanak, ahogy nekem simulsz...
Egyszerre vagy lágy, és feszes, és én egyszerre simulok Hozzád, és nyílnak karmok bennem, tépőfogak, amik már megízlelték a véred, és nincs, ami ellenálljon nekik...
Elsüllyednek a körülöttünk állók, elsüllyed a többi táncos - csak Te vagy ott és Én...
Nincsenek határok, Téged akarlak, és amit akarok, azt el is veszem...
Amíg moccan a dob, amíg rezeg a húr...
Lassan ocsúdunk...
Újra ott a világ...
És én nem tudom, mit tettünk...
Hogy a következő pillanatban megköveznek-e...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)