"...tízszer annyiért sem..."

Diggerdrájver (az index cikke)



Egy kedves barátom osztotta meg az index cikkét, amihez az első hozzászólás ennyi volt: "elolvasni... értelmezni... ennyi."

Engem már a cím is "zavart" kicsit.

"Negyvenezer forint miatt költöztem Londonba, tízszer ennyiért se mennék haza"


Elolvastam - igyekszem leszámolni az előítéleteimmel, inkább bizonyosságra törekszem. Hála Istennek!
A főhős aligha tehet arról, hogy a riporter épp ezt a mondatát ragadta ki címnek.

Pedig az egész beszélgetést olvasva kiviláglik, hogy hol az igazi probléma.

Nem akarom szaporítani a semmitérő nyavalygásokat, hogy miért rossz itthon, csak egyetlen momentumra hívom fel a figyelmet:



"...Már jó ideje az egyik nagy, állami közműszolgáltatónál dolgozott olyan fizetéssel, amiből szűkösen jöttek ki lyukas szívvel született kisfiával és gyesen lévő feleségével. Egyszer megkérték, felvételiztessen két újoncot. „Nagy hó volt, ott volt a bejárat előtt két hókupac, mondtam nekik, na, azt rakják át jobbról balra. Látszott rajtuk, életükben gépet nem láttak még. Aztán két hét múlva jön velem szembe az egyikük. Kérdezem, hát te? Felvettek ide gépkezelőnek, mondta. Az első dolga az volt, hogy nekivezesse egy felüljárónak az egyik gépet, összetört rajta minden. Ha őt küldték ki egy helyszínre, inkább leigazolták a napját, és ástak kézzel, csak hogy ne rontson el semmit. Aztán megtudtam, hogy negyvenezerrel keres többet nálam. Azt mondták, azért, mert neki annyit fizettek, amennyiért már odajött, nekem meg annyit, amennyiért még ottmaradok. Ez volt az utolsó csepp.”


Vagyis a megkeseredés oka nem másban keresendő, mint az emberi hozzáállásban.

Millióan azért hagyják hátra a hazájukat, családjukat, mert elfelejtkezünk az emberségünkről.

Igen, szándékosan használok többesszám első személyt! Mert arra akarlak ösztönözni  - kedves Olvasó, Hozzászóló, Kommentelő, Polgár, Apa, Anya, Vállalatvezető, Politikus, Vállalkozó, Tulajdonos - bárki legyél is, TÉGED -, hogy nézz tükörbe!

Találd meg, kikkel szemben voltál Te érzéketlen?! Cigányokkal? Migránsokkal? Rivális párt hívőivel? Másik vallás képviselőivel? A szomszédaiddal? A főnökeiddel, vagy az alkalmazottaiddal, a munkatársaiddal...?!

Ha elég őszinte vagy magadhoz, és találsz olyat, akivel érzéketlen voltál, akkor nem tévedés a "mi".

Ha egyszerűen csak Te is itt élsz, Te is magyarnak vallod magad, ha Te sem tettél még tudatosan azért, hogy másokat emberszámba végy, érzékeltesd velük, hogy embernek, magaddal rokonnak, ha mást nem, ezért értékesnek ismered el őket - akkor is helyénvaló a "Mi".

Mert én is beleestem ebbe a hibába. Hogy nem figyeltem eléggé. Hogy nem tettem tudatosan eléggé, elégszer. Nap, mint nap.

Pedig hiszem, hogy a világunk miattunk olyan, amilyen - vagy miattunk lesz jobb.

Nem attól, hogy másokra várunk, másokra mutogatunk, hogy "ők - ők rontják el, ők lopnak, ők..."

"Élni, és élni hagyni."

Örülni, és megosztani az örömöt - nem azért, mert a másik rokon, vagy barát. Azért, mert épp olyan Ember, mint Mi. Néha fent, néha padlón. És mert nekünk is jól esik egy felénk nyújtott kéz, ami felsegít. És ennyi kell hozzá, hogy boldogabb földön élhessünk.

A profitmaximalizálás a modern társadalom és közgazdaság-tudomány legnagyobb (hazugsága) tévedése.

Nem a profit tesz boldoggá, hanem a másik ember mosolya. A tudat és az érzés, ha tudhatod, hogy részed van benne, hogy hozzájárulhattál.

Én tízszer annyiért sem hagynám el a hazám. Pont az olyanokért, mint Te, Diggerdrájver, és miattad, kedves Olvasó. Mert hiszem, hogy a jobbá tétel csak rajtunk múlik. Ha én egy kicsit teszek a magam életében, és ezt megteszi még egy, aztán még egy...
Nem a pénz fog bárkit is hazahozni, vagy itt marasztalni - hanem az, ha Mi változunk. Megtiszteljük egymást, megbecsüljük a másikat.

Engem erre emlékeztetett ez a cikk, és úgy éreztem, nem árt hangsúlyoznom kicsit - még véletlenül átsiklana felette egy rohanó olvasó...