Tény, hogy az ostobaság nem nemzetiségfüggő "kór".
Tény, hogy azt mondani - a cigányság dolgozni és tisztességes életet élni akar - éppoly általánosítás, mint azt mondani - egytől-egyig ingyenélők.
Tény, hogy a rendszer kitermeli a maga problémáit, és nincs ez másképp a magyar szociális rendszerrel sem.
A fasiszta hozzáállás nem vezet jóra - megtapasztaltuk.
Az alanyi jogú támogatási rendszer, a születésszámon alapuló támogatási rendszer szintén nem hoz megoldást - hiszen meg kell fordítanunk egy meglévő, nem kívánt folyamatot - a támogatás-érdekeltség ilyetén érvényesítésére törekvő rétegek miatt.
Mi marad...?!
Tanulás.
Tanulni önmérsékletet minden oldalon, tanulni együttélést minden oldalon, és közösen dolgozni egy rohamosan fogyó nemzet közös jövőjéért.
Mindannyian ismerünk becsülettel dolgozó, cigány származású embereket. Ahogy magyarokat is. Tehát a genetikára hivatkozó ostoba nézeteket figyelmen kívül hagyhatjuk azt hiszem.
Ugyanakkor mindannyian találkoztunk igénytelen, agresszív cigány származású emberekkel. Ahogy magyarokkal is.
Nem megkerülhető - egyik oldalon sem -, hogy akarjuk a változást.
Lehet hivatkozni a kulturális háttérre, "mert a nagy család náluk hagyomány". Csak nem érdemes. Lehet hagyomány, vagy vallás - ha nem tudom eltartani, tisztesen felnevelni, nem vállalok több gyereket. Se cigányt, se magyart.
Lehet hivatkozni a kultúrára akkor is, mikor valaki kilóg a társai közül a vehemenciájával. De el kell fogadni azt is, hogy az együttélés megköveteli a többség tiszteletben tartását - vagyis változnom kell, ha átlagon felül hangos vagyok, ha átlagon felül robbanékony vagyok, stb. Nyilván gyermekként ez csak akkor megy, ha van - következetesen mindenhol -, aki példát mutat. És ha elfogadják, hogy sosem leszek teljesen olyan, mint az átlag. Hogy hibázhatok.
Változás szükséges a fejekben, a hozzáállásban - és változás a társadalmi rendszerekben. A támogatásoknak - az esélyegyenlőség is, mint minden elv, csak a józan ész határain belül használható - népességszabályozó szerepe kell legyen. Nem diszkriminatív, de újragondolt formában.
A vállalt gyermekszám növelését támogatva - de megfelelő életkörülmények megteremtését megkövetelve (jövedelem, ledolgozott órák száma, lakhatási feltételek, felnőttképzés, stb.).
Nyilván mindennek feltétele, hogy a mindenkori vezetés következetesen a magyarság vezetője legyen - ne holmi lobbista bábkormány a gazdasági-hatalmi (nemzetközi) csoportosulások zsinegjein.
Jelentős változásokra van szükség úgy a nagyobb, mint a kisebb nemzetiség oldalán.
Mert amíg a "cigány vagyok, ezért hátrányos helyzetű"-szemlélet az uralkodó; amíg a kulturális gyökerekre visszavezethető összetartás másokkal szembeni összetartást jelent; amíg a segélyrendszer lehetőségeit tekintjük perspektívának; amíg az együttélést nem tanítjuk kisgyermekkortól - és ezért általános iskolás kortól már kifejezett széthúzás, gyermeki/fiatalkori túlkapások és agresszív magatartás a jellemző tendencia, addig nem lesz előrelépés.
A "hallgató többség" "hallgató kisebbséggel" kell, hogy némán, de tisztán megfogalmazott, társadalmi akarattal dolgozzon és változzon együtt.
Mi mindannyian.
Magyarok.
Zárógondolat a nemzet és nemzetiség fogalmakról.
Egy nemzetet a közös múlt, a közös élettér kovácsol eggyé.
A nemzetiség ezen belüli közös eredettudattal rendelkező csoportot jelent.
Köztudott, hogy "fogy a magyar". A nemzet is - nem csak a nemzetiség. Vajon - gondolva a falusi kultúránkra - az jelent-e komolyabb veszélyt, ha megtanul együtt élni, ha összeforr két nagy múltú, régóta fizikailag együtt élő nemzetiség?
Vagy az, ha engedjük, hogy a széthúzás, az ostobaság és a külső manipuláció egymásnak ugrasszon és (még) kiszolgáltatott(abb)á tegye nemzetünket...?
A gerinctelenség, az ostoba agresszió éppúgy nem genetikához kötött, mint a családszerető, kreatív gondolkodás.
A "rendes ember" fogalmába nemzetiségre való tekintet nélkül mindenki belefér - aki bele akar férni.
Aki uszít, aki gyűlöl, aki élősködik másokon, aki a problémákat keresi a megoldások helyett - az nem.
Szerintem.
M.I.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)