Vajon... Harc? ...mégis akarom...

... Miért olyan nehéz eldönteni, hogy mit szeretnék...? :D

Táncolni jó. És a fellépés izgalma is jó - a felkészülés alkalmai, a gyakorlás, a büszkeség, a ruhák, a csillogás, a kaland...! :D
Naná!

De akkor... Merjem-e kockáztatni mindezt...? Illetve miért kockáztassam...?!
Ostobának tűnő kérdés - hisz "akkor ne kockáztasd! Hol a kérdés?!"

Ez most a genetikai kód harca a tudattal...? :D

"Birtokolni, vagy létezni?" - Erich Fromm egyik könyvének a címe.
Vágyom Rá.

"A Hím minden nőt akar."

Tegnap ahogy megálltam egy zebránál, a túloldalon szemet szúrt egy igen csak jó adottságokkal rendelkező, igencsak mini miniben fellépő Láb. :D ;)

Nem tudtam elrejteni a széles vigyort, mivel a "lelki állam" úgy szettem össze a kocsik alól - megfordultam inkább, hogy ne vigyorogjam telibe (még félreérti! ;) :P) - és erre a hátam mögött egy azonos besorolású, csak más szín-összeállítású tipegő közeledett egyenesen felém...

Na erre már kirobbant belőlem a jókedv - "Támad a Tavasz, vazze'!" :D:D:D -...!

Félelmetes, hogy a női szépség milyen elemi erővel hat az ember érzékeire... Az enyémekre legalábbis... :P

Persze eszembe jutott D., aki mellett ugyanezt éltem át a minap - de el tudom engedni az elzárkózása által keltett csalódást -, és eszembe jutott az az ifjú kis színésznőpalánta is, aki a maga szertelenségével, a színház és musical-világ iránti rajongásával olyan üde színfolt, mint hegyoldalban nyíló kis sárga virág...

Hát minden virágot nem szedhetünk le - s nem lehet mind a mi kertünk éke...! :)

Hihetetlen.

Mégis akarom...


Hihetetlen... :P