Komolyan nem értem, hogyan lehet úgy élni, hogy képtelenek vagyunk hinni önmagunkban...!!!
Hogy lehet úgy felkelni naponta, hogy a tükörben annak a nyomi pofának nap-nap után azt vágjuk a képébe, hogy "Te senki...!"?!
Azon gondolkodom, hogy megmondom neki, - "Bocs, de én nem szeretnék együtt élni egy olyan negatív emberrel, amilyen Te vagy..."
Az jutott eszembe... Mennyivel jobb helyzetben vagyok, mint akár csak Ő...!?
A hétköznapjaim tök nyugisak az övéhez képest, nem vagyok stresszben, amint belép a főnököm... Nem érzem kudarcnak az életem, sőt - értékesnek tartom az utat, amit bejártam, és amely idáig vezetett - nem napi 10 órát keccsölök egy utolsó, döglődő kocsmában, vagy maradtam 30-40 évesen is egy gyorséttermi rabszolga - érdekes közös vonás, hogy egyikőjük sem hisz a saját képességeiben...
Van lehetőségem a fejlődésre - van lehetőségem, hogy a jövedelmem az igényeimhez igazítsam, van előttem jövőkép, lehetőség a fejlődésre, az előrelépésre, arra, hogy mégtöbbet kihozzak magamból...
Ehhez nem kell megalkudnom, nem kell eladnom magam, nem kell elhagynom a hazám, meghasonlanom magammal...
Iszonyú szerencsés vagyok...!
Boldog, reményteljes, erős és fejlődőképes... :):):):)
Szemben sokakkal, akikben nincs elég spiritusz, nincs elég vér, elég kraft, elég Hit...
Hálás vagyok, hogy nem közéjük tartozom...! :D:D:D
M.I.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)