A Pillanat...

Igen-igen szigorú elveket fektetnek le a Védák a férfi-nő-kapcsolatok terén...!

Ez talán a leginkább ellensúlyos pont a számomra. :P

Guruttamával, Candrával is többször beszéltünk már erről, végül arra jutottunk, hogy nem kell mindjárt a csúcson kezdeni...

Az ember tegye meg azokat a lépéseket a lelki fejlődéshez vezető úton, amelyeket meg bír lépni... Azután majd alakul, és változnak a kötődései...



Ez a mi szerencsénk, PrabhuG...! :D




Ha meg kellene fogalmaznom, mi gyakorolta rám a legnagyobb hatást a Völgyben...

Minden reggel érdemes felkelni...*

Persze - a hely maga... Kézenfekvő válasz volna.

Én mégis azt mondom, tény, hogy nagyon békés - kevés helyen lehet "véletlenül" 30 méterre közel sétálni egy élő szarvashoz -, valahogy mégis inkább az itt élők adják a hely varázsát.

Csak a hazaérkezés után tűnt fel, hogy három napig szinte csak mosolygó arcokat láttam... Itt pedig nulla volt a reakció, mikor egy emberi szót szóltam egy ismeretlenhez...



Azok között, akiket ismertem...

Dotiban a Valóság-sátor előtt Guruttama prabhuval

... és akiket itt ismertem meg...

Önkéntes szolgálat

...

Móni mataji & "Batman prabhu"

"Prabhu-G"

... sokan kerültek rövid idő alatt közel hozzám.

Valahogy más volt itt. Talán az emelkedett témákkal fűszerezett "munkanapok", vagy épp az egyszerű munka elmét lekötő hatása, vagy a megszentelt étel - a prasadam -, talán a pozitív energiákat fókuszáló szerzetesek...

Könnyebben találtak közös hangot itt az emberek.

Együtt dolgoztak, ismeretlenül, tisztelettel, kitartással, odaadással, önzetlenül... Közösen, közös célért.

Talán ez hozott össze bennünket.




Én hálás vagyok mindezért, mindazokért a képekért, amelyekkel megajándékoztak ők - akik megbíztak bennem "ismeretlenül" és meséltek magukról...




---


Közelség.



Milyen egyszerű szó - és milyen végtelen mélységek vannak mögötte...

"Közel lenni" - sokféleképpen lehet.


"Közel engedni" - olykor nehéz...


Ezért a legbecsesebb pillanatok közé sorolom ezeket.

A személyes, megőrzendő pillanatokat.

Mataji :)

Ösztönös őszinteséggel

Valahogy sikerül közös hangot találni...

Talán sikerül eléggé figyelnünk a másikra, hogy meglássuk benne a valóságot...


Talán sikerül önzetlenül fordulni a másik felé - "nem azt nézve, mit kaphatok, hanem hogy mit adhatok..."

Első tanítások

A Templom

Imapavilon előtt...

Talán sikerül kicsit a másik szemével látni....






Engem ez az élmény fogott meg leginkább.



A bizalom és a törékenység pillanata.

* a pillanatokat megörökítő képekért köszönet "mindkét Móni mataji-nak"... :)