Szeretni - félni szeretni...

A szívem a gyenge pontom, azt hiszem...


Nem tudom, min múlik, néha mégis nagyon gyorsan fogad be embereket - akiknek az elvesztése azután sokáig, és mélyen fáj.


Hare


Mi tett sebezhetővé a Völgyben...?

Én lettem sebezhető...? Vagy eddig is az voltam, csak nem találkoztam hasonló energiájú emberekkel, akik képesek is rá, hogy megsebezzenek...

Azáltal, hogy megszeretem őket...?




Lehet, hogy azért telik el olyan hosszú idő, két találkozás között, mert emiatt félek szeretni...?



Szabályosan olyan, mint mikor szerelmes voltam, és nem szerethettem...

Érzem a mellkasomban lüktető szívet - és fáj...

Pedig még el sem ment, még el sem veszítettem egyiküket sem...

De látom, hogy el akar menni.

Egy srác. Az öcsém lehetne.

Talán találkoztunk már, nem tudom.

Valahogy túl hirtelen, túlságosan "feltétel nélkül", akadályok nélkül szerettem meg.


És most féltem.

Mert olyan döntést készül meghozni, ami tönkre teheti ezt az életét.

És én nem tudom, hogyan érhetném el, hogy ne csináljon őrültséget - hiszen "aki győzköd, nem meggyőző, aki bizonygat, nem bizonyít..."


Persze.

Bíznom kellene abban, hogy Ő vigyáz majd erre a srácra, és arra vezeti, amerre mennie kell, hogy végül visszataláljon a fénybe...


Hinnem kell.

És imádkozni érte.


Nem tudok jobbat...