Ho-ho-ho-hóóóó....

Leesett az idei első... :)





Az otthontalanok Otthona, avagy lásd a csodát
(hajléktalan téli mondóka)

Hulló pehely - szálló hó
Mint az élet, mulandó
Csendesen hull, beborít
Leheletet bodorít
Szíveket vonz most haza
Karácsonynak szent hava
Szeretetnek ünnepe
Reménnyel feldíszítve
Áldás legyen Békesség
Öleljék és szeressék
Egymást most az emberek
Túlélnetek így lehet
Ha nincs pompa vigalom
Csupasz föld az asztalom
Az életem gyönyörű
Csillagos ég fenyőtű
A takaróm s az ágyam
Álmom pedig a szárnyam
Szárnyra kapok elmegyek
Angyalnéző kisgyerek
Engem lát majd szájtátva
Felszállni Mennyországba
Szebb nem lehet Karácsony
Ha látom a Világom
Hogyha szívem kinyitom
Amim van azt megosztom
Csillagot más úgysem ad
Fenyőillatot se nagy
Dolgokban gondolkodnak
Szeretetből kifogynak
Ilyenkor meg keresik
Pedig szívükben lelik
Az ünnephez nem kell 'show'
Érintés szerető szó
Nyitott szív boldog lélek
Ha így éltek nem félek...


Mindannyian magunkba nézhetünk, és felismerhetjük az igazságokat. Kinek-kinek a saját Otthona körül.

Ki-ki kedvére tovább is költheti.