An education

Történet az ifjúságról, az álmokról, varázslatról...

A felelősségről és a szeretetről...

Amikor gyermekfejjel nézünk a világba,
ezernyi rezdülését szájtátva csodálva,
ezer színét úgy issza magába tekintetünk...

Vágyaink szárnyán ködös távolába
Vész velünk, s álmaink nyomába
Úgy erednénk mind, tündérek honába...


Hosszú az út, mely az álmokig vezet,
S nem más - a Sors az - ki ránk emel kezet,
Míg megpihennünk, révbe érve lehet...


Tanulni nehéz, tanulni fáj
Ám ez az út - ez ami vár
Ezen kell lépdelned - ezen kell járj,
Hogy elérd, hogy egyszer tiéd legyen...






Erős a csábítás. Ezer színes kaland, ismeretlen tájak, csillogás és fény - party-k, esték, és színes éjszakák...

S mégis, mi az, mi nélkül mindez mit sem ér...?
Megkaphatsz mindent, mi megvehető - a boldogságod mégsem megfizethető...

Ami kell, ami húz, ami fáj - ha nincs, hiányzik, űr ott belül...

A Megértés. Szeretet. Hit.

Ezt sem messzi földön,
Sem mégoly nívós társaságban meg nem leled,
Hiába, ha rossz helyen keresed...


......





Ma megéreztem a Tél első igazi jelét...

A Fény hiányát...

Nem a szememmel - a szívemmel éreztem meg...


Oly sokaknak tartozom köszönettel, mert szerettek...



Milyen paradox...

Sokan szerettek - s félek, nem szerethetek -
s akiket szerettem, s nem szerettek - félek, nem szerethetnek...