Születésnapomra, avagy magamtól Neked

Én vagyok minden - senki vagyok
Itt vagyok, a sehol
Minden az enyém, és semmim sincsen.

28 év - megannyi élmény és tapasztalás eredményeként.

Ákos erre azt mondaná - "...csak Te vagy..."




Én nem mondom ezt, mert... Nos, ha pontosan akarok fogalmazni, nem hiszem eléggé, hogy valóban vagy...

(Ma volt az év azon napja - az egyik legalábbis -, amikor a legkorábban keltem. Eme korai órán a dermesztő reggeli forgalomban eszembe jutottál. És eszembe jutott a könyv, amit olvasok. Eszembe jutott, hogy talán ott a "hiba", hogy nem tudsz hinni benne, hogy működhet.

És ekkor egy hang a fejemben azt mondta, hogy: "Nini...! Bagoly mondja...!"
Hiszen, ha én magam nem hiszek eléggé a felvetésben, hogy "MI", akkor mért csodálkozzam, hogy Te sem hiszel eléggé benne...?! :) Logikus, nem?!)

Mit is kell tennünk, hogy megváltoztassunk bármit magunk körül...? Megváltoztatni az elfogadott felvetéseinket - arról, hogy valami így, vagy úgy van.

"Minden vagyok és senki sem."
Alfa és omega - elfogadott felvetés. Ám mégis... Ez az "ám mégis" cáfolja az előző állítást ("elfogadott")...?
Oké. Helyesbítek.

"Minden vagyok."
Versenyre kelhet-e velem bárki más...?! :)

"Itt vagyok."
Ez az "itt" az egyetlen létező hely. A pontosítás így hangzik: "Itt, ami egyszerre a Mindenhol."
Tehát mindig Veled is egyben. Hányszor jutottál eszembe? Hányszor jártam az utcáidat, vagy a folyópartot azóta...? Hm. Nem, nem bolyongóként, korántsem! Azért vagyok Veled, mert Veled akarok lenni.

Egy kérdés volt, amely tudatosított - valójában még tegnap este, elalvás előtt. "Merj nagyot álmodni!" - hangzott az utasítás egy könyv lapjain. "Mi az a dolog, amit szeretnél, ha tudnád, hogy bizonyosan eléred?"
És kérdés nélkül Te jutottál eszembe.

Aztán elgondolkodtam, hogy vajon "Tényleg...?"
Mert - ahogy mondtad, "valami elmúlt". Ezen elgondolkodtam. Elmúlt-e igazán...? Belőlem is...? Mert valami más, mint volt. Ez tény.
"Ha nem fogadjuk el teljes beleéléssel a felvetéseinket..." ...a gondolatrészecskék nem rendeződnek a valóságot formáló felhőkbe...

Voltaképp mindegy, minek is nevezzük. Hit.

Hiszem, hogy más, hogy több vagyok már, mint a sokaság. Nem - vagy nem csak magam miatt, hanem a visszajelzések tucatjai alapján.
Ezt tekinthetem elfogadott felvetésnek.

Hiszem, hogy Te is több vagy, mint a tömeg. Már akkor éreztem, és azóta csak fejlődtél és tapasztaltál. :)

Hiszem, hogy nem fogsz megelégedni az átlaggal. Mert tudod, hogy több vagy, és tudod, hogy létezik valami más, valami több is. Már régen tudod.

:)
Én itt vagyok. Sziklaként az Élet sodrásában...? Vagy épp áttetsző, légies szellemlényként a "valóság" kavargó színáradatában?
Egyre megy.
A lényeg a tény: vagyok és leszek. Ahogy kérted. ;) Mindig annyi, mindig akkor, amikor és amennyire szükség van.

Tudom, nem tisztességes az ajánlat - de... :P

Megfelelek a kihívásoknak. Egy feltételem van csupán: higgy bennem!
Higgy bennem úgy, ahogy magadban hiszel! S higgy magadban!

Én tudom, hogy képes vagy rá - de mert magamon kívül mást nem változtathatok...

Vagyok és leszek. Hiszek - egyre inkább magamban, és egyre jobban Benned - és időt adok Neked - még...

Végül is - időből annyi van, amennyit csak szeretnénk...


Te mondtad, "Száz év - ez amit kérek Tőled..."
Tőlem megkaphatod... ;)
(Nem gondoltad, hogy komolyan veszlek, mi...?!)



Boldog Új Évet Nekünk...! ;)