Barátság.
Kellett hozzá majd 3 évtized, hogy ismét tudatosodjon bennem, másoknak mást jelent...
Számomra a barátság egy biztos pont a végtelenben - egy fogódzó, amelybe kapaszkodhatok, ha nagy gáz van.
Cserébe ugyanezt fenntartom - akiket barátaimnak tekintek bármikor számíthatnak rám, ahogy tudok, segítek. És az ahogy tudok azt jelenti, hogy amivel csak tudok. Adok, teszek. Amit lehet.
Hiszem, hogy minden csak rajtunk múlik - ez azonban nem csak biztonságot, de épp akkora bizonytalanságot is ad - könnyen elvesztjük a talajt a lábunk alól.
Mint ahogy egy gyermek is botladozva tanul járni.
És ahogy nekik, nekünk is szükségünk van vigaszra, támogató kézre-vállra.
Azok az emberek, akiket barátként szeretek, számomra testvérek. Az életem is kockára tenném értük.
Ma már tudom, hogy másoknak egy barátság sokkal kézzelfoghatóbb "érték"...
Olyannyira szokványosan értékelik, hogy pénzben kifejezhető, mérhető számukra - "beárazzák".
Persze - nyilván a pénz itt is egyenértékként funkcionálhat, egyéni terveket, vágyakat - adott esetben létet finanszíroz. És ha valakinek jelentős létfeltételei múlnak rajta, akkor ezt tiszteletben kell tartani.
Csak az a nem mindegy, ha luxust finanszírozna vele, és ezekért a luxusokért áldoz fel egy barátságot...
Valóban nem jó anyagiakat keverni barátságba. Mert gyorsan túl könnyűnek találtathat a barátság - ami pedig - hisz csalódás - elég vacak érzés.
Beleszaladtam már ebbe korábban. Nem is kérek kölcsön többet, ezt is megfogadtam. Vajon ezzel hazudok magamnak...? Hazudok, amikor a barátaimra gondolok, és nem vallom be, hogy számukra a barátságunk tízezret ér...?
Az utóbbi időben gondolkodtam el rajta ismét, hogy nekem a pénz még mindig nem jelent semmit...
Úgy értem, hogy persze egy minimális mennyiségre szükség van, hogy kényelmet vásároljunk magunknak - telefont, netet, kaját, fűtést... De...
Persze - az álmainkhoz vezető út sokszor pénzzel van kikövezve - lehet ez utazás, otthon, vagy család.
És ha visszagondolok, akkor, amikor volt kiért dolgozni, akkor szívesen vettem, ha az eredményét együtt költhettük el - de... saját magamnak...
Ez azért ellentmondásos, mert szép helyeket látni szeretnék - saját otthont szeretnék - kipróbálni jó autókat, repülni, kajáldákba járni jó és jó is lenne.
De valahogy ezt nem - nem tudom a pénzhez kötni. Nem tudom azt mondani, hogy a pénz a kezemben számomra értékkel bír, ha nincs mögötte a helye - valamilyen szükséglet...
Azt hiszem, ismét a motivációról beszélgetünk.
Jó, hogy mondod! ;) Dolgom van motiváció-témában! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)