alkony

Olyan rég jártam Forksban... Hiányzik ez a hangulat. Ahogy odakinn csendesen neszez az eső - ahogy idebenn lassan bársonyossá mélyül a sötétség.






Valahol lassan útra készül.

S valahol máshol talán csak ül egy képernyő előtt...

Valahol másutt talán hazafelé tart, ül egy buszon.

Évek távolában egymástól, s hozzám mégis oly közel...


Él bennem a vágy, hogy adjak - hogy adjak valamit...
Valamit, ami én vagyok, valamit, amely emlék és bizonyosság, hogy nem álom volt...

Valamit, ami a közös emlék, a közösen megtett út elismerése...






Egyszer (?) megkaptam, hogy "persze! Te csak a szépre emlékezel...!"

...

Emlékszem a hibákra. Emlékszem rájuk, de valóban csak a szép érzéseket őrzöm emlékként magamban...
Nem a haragot, nem az elkeseredést...
Azt, amire tanítottak.


Csak az ostoba felejti el a leckéket...