Szerelem

http://www.youtube.com/watch?v=zQyn9AfX7q0


Ez a csendes dallam adja a hátteret a gondolataimhoz.

Ahogy az Éjféli Napot olvasom (az Alkonyat folytatása), ahogy újrateremtem a világot...

Lejátszódik bennem, ahogy két ember a megérzéseire hagyatkozva elindul egymás felé.

Mindkét alkalom ilyen volt az életemben. :)

Hallgatom a zenét, és ott vagyok, abban a világban, Edward és Bella mellett, a kocsiban, a szobában, ahol Bella alszik, míg Edward őrzi az álmát...

Szerelem...

Ezren ezerféleképpen leírték... De érezni... Ahogy kitölt, ahogy lassan elönt, mint a dagállyal emelkedő mediterrán tenger...

Ahogy elhamvaszt minden mást a bensődben, ahogy elhalványít mindent - míg nem marad, csupán a puszta létezés Vele...

Semmi másra nem vágysz, csak Mellette lenni mindig, minden valamikori pillanatban - megóvni őt, és átölelni, csak érinteni, s csókolni....

:)

Csak egyszerűen létezni...


:)

Milyen hálás vagyok ezért az élményért...! :) (Azoknak, akiknek az életemet köszönhetem...)

Két kép - egy szelei utca, egy félbehagyott házzal, amely előtt minden alkalommal elsétáltunk, kézen fogva - és egy másik pillanat, egy gatwick-i estéről, amikor tétován, szinte találomra lépdeltem csak előre, míg feltűnt - felragyogott egy arc...

:)