Suhanás.
Könnyed, légies, apró mozdulatok. Mintha nem létezne gravitáció. Mintha nem a Földön, vagy nem az ismert szabályok szerint játszódna a film...
(...)
Egy nő.
Nem tudom ki ő, csak azt érzem, legalább olyan fontos, mint amilyenek Ők voltak.
Velem van.
(...)
Felébredek.
Visszhangzik a fejemben az utolsó mondat.
"...Szülj nekem egy leányt, és én teljes szívemmel mellétek állok..."
(...)
Tudom ki Ő.
És csak boldogságot kívánok Neki.
Nem fizettetném meg vele azt az árat, hogy ez valósággá váljon...
Ahhoz túlságosan szeretem és tisztelem, mint Embert.
Miért álmodom akkor erről...?
Miért álmodom arról, hogy olyan felelősséget vállaljak fel, amely - most úgy tűnik - mérhetetlenül nagyobb, mint abba sokszor belegondolunk...?!
Miért álmodom arról, hogy megpróbálom boldoggá tenni ahelyett, aki esküt tett rá, hogy megteszi...?!
Nem akarok fájdalmat "okozni" Neki...
Nem akarom, hogy ilyen döntés elé kényszerüljön...
Nem gondolom, hogy szerelemmel szeretném - bár, hogy szeretem, tény.
Különleges Ember számomra.
Miért álmodok erről...?
Már nem először...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)