Debussy
Vendéget várok.
Gondoltam én, hogy majd előtte kitakarítok, de azt nem, hogy ekkora a ... kosz... :)
Reggel óta most jutottam el a reggeliig.
Miközben pucoltam a hagymát ez a zene szólt, és valaki azt mondta bennem - mint egy kósza gondolat monológját -, hogy ha az emberek a kapcsolatokban nem elvárnának a másiktól, hanem csak arra koncentrálnának, hogy ők mit adhatnak a másiknak...
Ez a boldog párkapcsolat titka.
Tegnap bezélgettem egy haverommal, aki pár hónapnyi szünet után folytat egy kapcsolatot - ő mondta, hogy néha egymás idegeire mennek, mint régen, de megpróbálják kezelni... :)
Talán innen indult.
És ha meggondolom, azt kell mondjam, tényleg!
A boldogság két kulcsa:
Az Őszinteség
és
Az Önzetlenség.
Persze, hogy a saját kapcsolataim is eszembe jutnak...
Elvárásokkal is találkoztam - külsőkkel és sajátokkal is. Az eredmény pedig magáért beszél.
Ha minden alkalommal csak arra próbáltam volna osztatlan figyelmet fordítani, hogy én mit adhatok - és hogy a maximumot adjam...
Nemrég két olyan alkalom is adódott, amikor "ismeretleneknek" tudtam adni. :)
Nem is az ajándék értékén van a hangsúly, de a gesztuson. Látszott, mennyire szokatlan számukra, hogy valaki csak úgy ad nekik valamit...
Adni öröm.
És ezt a kapcsolatokban lehet/lehetne/kellene a tökélyre vinni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)