Sounds
Remegő borzongással bont vitorlát bennem a vágy, ha végre mellettem vagy.
Mintha sós sivatagi vihar kapna fel - megszűnik józanság, mérlegelés, erény...
Ahogy a bőrömhöz érsz - elemésztenélek...
A salétrom kíméletlenségével oldanálak fel magamban, véres könnyeket hullajtva érted...
Démon uralja elmém - démon uralja tagjaim... Halálod órája közelg.
Mint a fény, ha lámpásod eloltod, úgy tűnök el én - a civilizált szellem... E testben már csak dühöngő vágy lakik, csupasz sóvárgás, végzetes, önző-álszent önfeláldozás...
De Te sem vagy más...
Mohóság és téboly villan a szemedben, ahogy rám nézel.
Akarod a halált, akarod ezt a pusztító vihart velem...
Számumként süvöltő, vak kavargásba tántorgunk ketten - mind beljebb, egyre beljebb...
Mintha elérhetnénk a legbelső pontra.
Oda igyekszik tán minden lélek a Földön...
Kapkodó lélegzettel, ködös tekintettel húzol mind közelebb magadhoz - mintha átléphetnénk a végső határon is...
Tekinteted az enyémbe fúrod - mintha a fejemben is akarnál - mintha az agyamba is belemásznál, mintha a totális egységet követelnéd - testben és lélekben is...
Őrült és kétségbeesett egyszerre ez a pillantásod.
Felfalsz a testeddel és a lelkeddel is...
Bennem vagy és én Benned vagyok.
S az utolsó ponton, az utolsó lépéskor - mikor a tökéletes egységet reméljük...
Elborít a kéj, a gyönyör hullámai közt fuldoklom, s ahogy ismét levegőhöz jutok, riadt tekintetemmel kereslek...
Az utolsó pontnál mindig elvesztem kezed - hiába szorítom is nagyon -, s csak reszketőn kérdezlek - "Láttad...? Megélted...? Neked sikerült elérni...?"
S aztán csak fekszünk erőtlenül egymás karjában, magányosan gondolatban, s mindketten tudjuk - nincs valódi beteljesülés...
Így nem érhetjük el sosem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)