Szakma - álmok-célok, satöbbi

Mondanak hideget-meleget.

A helyzet az, hogy azért, mert találkozom egy vacak háziorvossal, az nem jelenti, hogy minden háziorvos vacak, és hogy nincs rá szükségem.

Ez az én szakmámban is - minden szakmában így van.

Mégis az enyémben szinte általánosnak mondható az előítélet. Az emberek nem értenek hozzá, nem ismerik fel a tervezés jelentőségét, és rendre szerencsétlen döntéseket hoznak.

Engem ajánlanak.

Ez segít át a kezdeti előítéleteken. Amikor pedig bemutatkozom valakinek, és beszélgetünk róla, hogy mi fontos neki az életben, hogy mit szeretne megvalósítani az álmaiból, érdekes módon végül mindig azt kapom, hogy egész más volt, mint amire számítottak. Pozitív értelemben.

Hogy mi a szakmám?

Az emberek álmaiból célok tervezése, alternatívák kidolgozása a megvalósításra, ezek összehasonlító értékelése, majd objektív választás az ügyfél által meghatározott szubjektív paraméterek alapján.

Álom: Amit szeretnék elérni. Aminek a vágya él bennem, amely felé érzelmi kötődésem, elköteleződésem van.
Cél: Amelyhez reális, bejárható út vezet, melynek egyes lépéseivel, időszükségletével, ütemezésével tisztában vagyok, mely lépések megtételére és így a cél elérésére képes vagyok.

Amíg valamiről annyi van a fejedben, hogy "majd egyszer szeretnék egy házat szép kerttel" - addig álmodozol. Az álmodozás 95% érzelem. 0% cselekvés. Ennek oka lehet lustaság, vagy egyszerű "tévedés" - azaz, hogy nem ez a valódi motivációd, amit igazán akarsz -, vagy lehet kishitűség, önbizalomhiány.

Az én dolgom, hogy objektíven felmérjem a lehetőségeidet, megtervezzem azt a bizonyos utat, és kezedbe adjam a térképet hozzá. Adott esetben, hogy - ha már elindultunk közösen a cél felé - megtartsalak a kijelölt úton a pillanatnyi gyengeség, vagy alkalmi ijedelmek ellenére. Hogy időről-időre pozitív megerősítéssel szolgáljak.

Az én célom, hogy lássam az arcod, amikor "kezedbe veszed", amikor kézzel foghatóvá válik az álmod.

Ez persze általában hosszú idő.
Akár évtizedekbe telhet.

Ha "spirituális" oldalról fogalmazom meg, néha sok időbe telik, mire el merjük hinni, hogy megérdemeljük.

Nap, mint nap emberekkel találkozom. Milliárdnyi egyéni út, egyéni "sors". Milliárdnyi gondolat, kép a világról.

Hogy milyen a munkám...?

Izgalmas.

Jártál-e már egy színház színfalai mögött? Tudod-e, milyen is egy színész számára az előadás - a "munka", amit Te odaát a nézőtéren önfeledt játékként élsz meg?

Én már sejtem - mert mesélték.

Köztudott, hogy magyar elmékből világraszóló ötletek pattannak ki - de érezted-e már a bőrödön, hogy ilyen elmék vesznek körül?

Én már igen - mert ott voltam, mert beszéltem velük, mert mesélték, min dolgoznak éppen, milyen problémát fognak megoldani az ötlet által, amire jelenleg nem létezik jó megoldás.

Beszélnek róla, hogy káosz és nyomorúság van az egészségügyben. És azt tudod-e, miként éli meg ezt egy ifjú szakorvos, aki évtizednyi kemény tanulással a háta mögött nem mer álmodni, mert nem akarja ő is cserbenhagyni a hazáját, de itthon majdnem éhen hal?

Én már sejtem, mert mesélték.

Tudjuk, hogy a fiatal generációinknak lövésük sincs az életről, mert nem divat a realitásokról beszélni - vagy elhinni őket.
De láttad-e már az elkerekedő szemüket, a hitetlen - és reménykedő (hogy csak vicc) - tekinteteket, mikor komolyan beszélgettél velük a jövőnkről?
Megtapasztaltad-e az érzést, ahogy fokról fokra kiépül a bizalom - és megváltozik az a tekintet?

Én már igen, mert elmentem és meghallgattam őket.

Érezted-e már, hogy olyan emberek számítanak rád, és gondolnak rád hálás szívvel, akik iránt te magad is csak tiszteletet érezhetsz - akár anyád-apád, vagy épp testvéred korabeliek?

Én már igen, mert érzem és vállalom a vezetés felelősségét.


Vállalom, mert tudom, hogy hozzáértő elmék százai állnak a hátam mögött. Mert tudom, hogy ez a felelősségvállalás két évtizedes tapasztalatokon, gyakorlati tapasztalatokon nyugszik.

Miért vállalom?

Mert vannak álmaim. Mert az álmaimból célokat kovácsoltam. Mert mindannyiunknak fontos, hogy szükség legyen ránk valahol.

És mért ne valósítanám meg az álmaimat annak révén, hogy segítek másoknak megvalósítani a magukét?





Mondjuk, hogy az életben nem a pénz fontos. Ez így van.

Mégis mindannyian álmodozunk olyan dolgokról, melyek megvalósításához pénz kell.

Van pénzünk. Alapvető tévhit, hogy nincs. Van, csak legfeljebb még nem tettük meg a szükséges lépéseket, hogy materializálódjon. Nem használtuk ki a képességeinket, nem éltünk a lehetőségeinkkel.
Én ezek felismerésében segítek.