Tudod

"Lényed középpontjában ott a válasz - tudod, hogy ki vagy, és tudod, hogy mit akarsz." (Lao Tzu)


Ki vagyok: A Létező, aki emberré egyszerűsödött, hogy a megtapasztalás élményét megélhesse, a fejlődés csodáját megtapasztalhassa, szerethessen, szomorkodhasson, hihessen, kutathasson, tanulhasson...
Olyan dolgokat tehessen, amit Létezőként, Egyként nem tehetett volna meg.

 Hogy mit akarok?


"Felkészülni mindenre, és sodródni az árral." :)


Kinézek az ablakon - az ég ragyogó kék, hófehér felhőfodrok úsznak rajta, ragyog a Nap. Tavaszt látok kin. A házfalakon a nap fényét látom. Látom a fal foltjait-felületét. Tudom, hogy mögötte emberek élnek, olyanok mint én, akik szintén éreznek valamit, amikor kinéznek az ablakon - talán épp most.
Kinézek, Tavaszt látok, és vágyom, hogy érezzem a szelet, a levegőt, az ég határtalanságát egy erdős hegyoldalban, egy túrán - amelyre olyan Valakivel indultam, akit vágyok megismerni. Akiben valami van - és nekem meg kell fejtenem, hogy mi az. Illetve lehetőségem van felfedezni, rájönni - megismerni.
Kinézek, és érezni akarom a Tavaszt, a Szelet, a Napot - és Őt, akit ismerni vágyok. Hallani a hangját, sőt!

Érezni a haját, ahogy a szél az arcomba fújja! :)
Érezni a bőrét - a tapasztalást, hogy "valós"... Hogy ott van - ott, ahol most Én Vagyok...


Valóság - ez mindig nehéz fogalom volt... Csak mindig felületesen kezeljük.


Sosem értettem, hogyan lehet a szeretkezést annyira lealacsonyítani, lebutítani, hogy öt perc alatt letudható villámorgazmussal beérje valaki...


Lehet belemagyarázás, mégis milyen érdekes, hogy a magyar nyelvben a "vagy" (mint Te létezel), és a "vágy" szavak között csak egy hangzó különbség van...! :)


"Vágyom Rád" - akarom, hogy legyél - azaz hogy "vagy-j"... :D


(...)




Amikor felteszed a kérdést, hogy ki vagyok - képeket látok. 


Elsősorban "még meg nem valósult" képeket a jövőmből.
Ezekről valahogy érzem, hogy már valóságosak. "Itt vannak bennem".  Itt - pontosabban, ahogy egy párhuzamos valóság létezhet. "Nincs idő", mondta egyszer egy barátom. 

"...A film olyan, mint a Valóság, Richard. Ott van az egész életünk a filmszalagon - ott az eleje, a vége, a közepe - egyetlen pillanatban..."


Érdekes, hogy a múltam képei nem merülnek fel. "Elmúlt" - az "már nem vagyok."


(...)