Négyéves önmagammal, hogyha beszélhetnék, elmondanám, hogy a gondolataink-érzelmeink teremtik a valóságunkat. És hogy a gyűlölet, amelyet belül dédelget, értelmetlen, sőt káros romboló erő, amellyel megkeseríti a későbbi életét. Hogy eressze szélnek, szabaduljon meg tőle, mert bármilyen hihetetlen, valaha még szeretni fogja, hogy embernek született.
Elmondanám, hogy a fejlődés iránya ez, ezért lázadni nem érdemes - tenni érte, hogy jobb legyen - igen. Azt viszont gyűlölettel nem, csak szeretettel lehet.
Tizenkét éves önmagamnak elmondanám, hogy a szerelem nem megismételhetetlen csoda - mert van nagyobb csoda nála: az emberi szív. Elmondanám, hogy bár a fájdalom csak magától múlik el, azért tenni lehet érte, és a hit, hogy lesz még öröm, sokat dob a dolgon.
Huszonkét-hároméves magamnak egyetlen dolgot mondanék.
"Ne hagyd elmenni." Ő már értene annyira, hogy ne kelljen többet.
Talán - ha már - huszonhat éves önmagamnak is elmondanám, hogy egy igaz szív kevés a beteljesüléshez. Hogy a szerelem prizmája ugyan kiszínezi a világot, de el is torzítja kissé. :) És így könnyen megcsalja az embert a szeme. Elmondanám, hogy így van ez rendjén. Elmondanám, hogy nem baj, ha máshol tartunk az úton. Ezért kell mindig a jelenre fókuszálni, és megélni a pillanatot.
Zanzi
És hogy mit mondana a harmincegy és fél éves önmagam, ha visszajöhetne hozzám is? Egy medált adna, rézből, vagy bronzból, amelyen egy vésett szív volna. Ennyit mondana: "Csak a szeretet számít."
Talán elmesélné, hogy mosolyogva tudok visszanézni a múlt minden blokkjára, minden harcára, minden ostoba csatájára.
Nevetve emlékezem. Elmondaná, hogy feldolgozni valamit annyi, mint elfogadni, hogy úgy van, ahogy. Hogy jó úgy, ahogy van.
Az igazi szabadság a cselekvés szabadsága. Ha valamit akarsz, vagy nem akarsz - szabadságodban áll tenni érte, vagy ellene.
Tegyél hát!
És élvezd a szabadságot! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)