Egy ideje elég visszafogott életet élek.
Ennek részint anyagi okai voltak/vannak - nem tudok nyugodt szívvel költekezni, amíg tudom, hogy tartozásaim, mínuszaim vannak -, másfelől ez magával hozta, hogy azt az időt, amit mások ivással ;), programokkal töltenek, azt én olvasással, vagy gondolkodással.
Ez pedig szokássá vált.
Ma jobban szeretek privátban, négyszemközt szervezni bármit, és beszélgetni az emberrel, odafigyelni rá, megpróbálni megismerni - még ha évekkel azelőtt találkoztunk is először...
Persze jók a bulik is - a héten zsinórban négy olyan programot is sikerült begyűjteni, ami "zajos volt" -, de ezeken is inkább az motivál, hogy meg lehet ismerni új embereket.
Zsúfoltnak tűnt ez a hét.
Nem is értem, hogy aki olyan pergő életet él, minden nap megy valahova, minden hétre valami "extra" programot szervez - hogyan jut ideje élni...?
Megélni, feldolgozni az élményeket?
Szombat este-vasárnap hajnalban ünnepeltük "Huanita mia" születésnapját. :)
"Természetesen" nagyon derék csatát vívtunk az emberiség ellenségével (alkohol), pusztítottuk erő felett, aminek igen kaotikus és megrázó eredményei lettek, minden harcostárs részéről...
Két rókázás között alakul ki a leggyorsabban az őszinte bizalom két ember között - ezt már ismételten bebizonyítottuk. A társaság vegyes volt, nem ismertük egymást szinte csak az ünnepelttel.
Vajon csak nekem tűnik úgy, hogy közvetlenek és őszinték tudunk lenni olyanokkal is, akiket nem ismerünk...? Mintha az emberek annyira vágynának az egyszerű, őszinte kapcsolatokra, egy-egy keresetlen jó szóra...
:)
Volt egy fiatal pár - Reni és Dávid - olyan jó volt látni őket együtt... :) Apró mozdulatok, amikre "emlékszem", amiket csak annak adsz, akit szeretsz... :D
Kicsit irigykedve néztem őket. :)
(...)
Sokszor tapasztalok hasonlót. Mármint hogy az emberek vágynak az őszinte, közvetlen kapcsolatokra.
Nem is értem azokat, akik "színjátszanak"...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)