"...Vágy a beteljesülésre... az extázisra.
És az odáig vezető út.
Megannyi változás, és a változással járó fájdalom, lemondás. Hogy
születni tudjon valami új - elengedni tudni a régit, ami volt, amit
kinőttünk.
Alázat.
Hiszen "az ember nem a legszebb állat, hanem az állat legszebb álma! És ez az álom még befejezetlen..."
Változunk. Átalakulunk.
Keressük a beteljesülést.
Hogy szárnyalni tudjunk, akár csak napokig, percekig...
"Vállalni kell a lemondást, mert a lemondás az ünnep feltétele; a bábállapot bénultságát, mert ez a szárnyak feltétele."
Vágyunk. S változunk.
Ez így természetes..."
Belemagyarázás.
Sokszor az érzelmeimet külső okokkal akarom magyarázni. Értelmet keresek nekik, bennük...
Pedig felesleges. Tudom.
Nem kell mindig gondolkodni és érteni.
"Készülj fel mindenre, aztán csak sodródj az árral!" Ezt most kaptam.
Ettél már narancsot?
Emlékszel az érzésre, ahogy a kezedben tartod...? Ahogy a körmöd belevájod, és elkezded meghámozni...? Ahogy a leve a héjból szétspriccel, ahogy megfeszül, és hasad...? Amikor minden narancsillatú lesz, a szádban összefolyik a nyál, és már alig várod, hgy érezd az ízét...? A levét, a húsát, az apró rostjait...?
Érzed a szádban, a torkodban, az állkapcsodban azt a forró feszültséget - "csak már beleharaphass..."..?!
Engem ilyen érzés fog el a női szépség kapcsán. :)
A szeretet vágy. A közelség vágya - "és hogyan kerülhetsz a legközelebb Hozzá...? Ha magadba fogadod... A szeretet legalapvetőbb kifejezése az érintés. Amikor főzöl neki - a kezeddel megérinted az ételt, ő megeszi - magába fogadja..."
A bűnbeesés szimbolikája az alma. Az Egyik ember almát adott a Másiknak, és ezzel "bűnbe estek".
A gyönyört - bizonyos keretek között - azonosítják a bűnnel.
Amikor az Egyik ember gyönyört ad a Másiknak, arra is azt mondjuk, hogy "bűnbe estek" egymással...
Valaki almát...? ;) :P
Lehet, hogy ez megint a "felesleges gondolkodni rajta" és a belemagyarázás esete, mégis megfogalmazódik bennem a kérdés, hogy miért születik meg a vágy - gyönyört adni a Másiknak...?
Mitől olyan misztikus...?
Talán azért, mert a beteljesülés csúcsán valósul meg egy pillanat erejéig a tökéletes önfeledtség, őszinteség Egység...?
Mert tudat alatt akarjuk, vágyunk látni a valódi arcát...?
Vagy mert abban a végső pillanatban hatalmat nyerünk felette...? Hiszen tehetetlenné, védtelenné válik, elgyengül a karjaink között...?
"A test olyan, mint egy hangszer."
Ha megtanulunk játszani rajta, olyan ismeretlen tájakra ragadhat magával, amelyekről álmodni sem mertünk. Mindig szerettem a zenét... ;)
Az ismeretlen pedig mindig kaland és kihívás...
A felfedezés izgalma...
Az őszinteség izgalma...
A közelengedés, az intimitás izgalma...
A harmónia teljességének élménye...
Ezért szeretem a zenét (táncot) épp úgy, mint a szeretkezést. :)
Tudás.
"Tapasztalás".
Ahogy a bőröm a bőréhez ér, "bőréhez tapad".
Megtudni a választ, hogy "milyen".
A kielégülést használjuk szexuális és intellektuális értelemben is. És érdekes mód ugyanazzal a jelentéstartalommal...
"Valamit megkapok, amit hiányoltam azelőtt; amire vágytam..."
Ez a vágy él bennem.
Megtudni, "milyen?"...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)