2012. március 31., szombat

Az értelem nem vezet előbbre...

Hogy ne felejtsem el, amit adsz...


"Talán nem veszíthetsz semmit, ha egyszer kipróbálod. Talán bármikor visszatérhetsz a kérdéseidhez.

A "szeretlek"-en már én is sokat gondolkodtam. Sok mindent elveszítettem ezzel a szóval kapcsolatban, amit mindezidáig a lényegének tartottam, és újabb árnyalatok társultak hozzá. Nem is tudom, "merre van az arra", csak azt, hogy nem akarok gondolkodni.
Nem arról van szó, hogy csak felelőtlenül sodródomi a világban, de valahogy úgy érzem, az értelem nem vezet előbbre.
Mi van a vonzalom mögött? Mi történik, amikor a láng nem lángol - és miért van, hogy hosszabb, máskor pedig csak rövidebb ideig ég? Fontos-e ez egyáltalán? Ha nem, akkor mi az? Miért és hogyan alakul ki a kötődés? Azonos-e ez a szeretettel?
Látod, vannak kérdések. Nincsenek válaszaim. Csupán egy furcsa érzés, szabadság a kapcsolatomban. Néha, a napi rutin miatt elszürkülünk, de ha lassítunk és kilépünk a világból - be a MI világába - újra ott vagyunk együtt. Egyek.

Ugyanígy munka közben is. És közben annyi inspirációt kapunk mindketten, olyan szenvedélyt a közös munka irányába, amely mindig is hiányzott a "korábbi életemből". Most, hogy megtapasztaltam, tudom, hogy ez (is) volt a történet legfőbb tanítása. Hogy rájöjjek, hogy meg tudom valósítani azt az álmomat, amihez gyermekkorom óta ragaszkodom: élvezni akarom a munkám. (A vágyam célommá lett.)

Édesapám mindig azt mondta, nézzem meg, mi az a munka, amivel a lehető legkevesebb energiabefektetéssel a lehető legtöbb pénzt tudom keresni. Mert a munkaidőt így is, úgy is le kell dolgozni, jó fizetéssel pedig több lehetőségem marad a "hobbijaimra". Én ez ellen ösztönösen lázadtam, mióta az eszemet tudom.

És lám: most, K. mellett tudom először kijelenteni: a munkám a szenvedélyem, a hivatásom, az életem. És ebben van egy társam, akivel annyira egyszerű Egynek lenni. Nem azért, mert egyformák vagyunk, hanem mert mindketten önmagunk. És elég nyitottak a befogadáshoz.

Hatalmas ajándék, amelyet talán még nem tudok kellőképpen értékelni. Remélem, idővel megtanulom.


Remélem, hamarosan Te is megtalálod a választ arra, hogy miért is vagy itt."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)